|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 1
|
|
(Love story)
Igaz történet alapján
1. A találkozás
A történetünk 1990 Júliusában játszódik, egy szép nyári nap, amikor megismerkedtem egy szép, elragadó, csinos és gyönyörű, karcsú, fekete hajú lánnyal. Szimpatikusak voltunk egymásnak már az első perctől kezdve egymásba szerettünk. Elneveztem őt Júliának, mert én voltam az ő Rómeója. Mosolya nagyon bájos és édes volt számomra, ami nagyon megbabonázott és megigézett. A csábos nézése és a szavai a lelkemig hatoltak. Nem tudtuk levenni egymásról a szemünket. Nyakamba vettem és levittem a régi kocsmába, ahol pajkosan játszottunk egymással és közben fogyasztottuk az italunkat. Egy kis idő múlva sétálgattunk hosszasan és becézgetve illettük egymást közben, megcsókoltam Júliát! Abban a pillanatban tudtam, hogy ő az, akire vártam és, aki kell nekem. A csókjától teljesen tűzbe jött a testem és a lelkem is. Sétáltunk, lassan beesteledett és haza mentünk! Megfürödtünk, elfogyasztottuk a vacsorát és pihenőre tértünk. Egymás mellett feküdtünk és nem bírtunk aludni, és az érzéseinknek nem tudtunk parancsolni és egymáshoz szerelmes szavakat becéztünk. Júlia azt mondta csókolj meg, ha szeretsz! Én ajkammal megcsókoltam édes ajkát és a szerelem vágyainak nem tudtunk parancsolni és is tűzbe jöttünk. Olyan édesen és forrón csókolt, hogy Ekkor már éreztük mindketten, hogy nagyon akarjuk egymást, mert a vágyunk fékezhetetlen volt! Utána néztem Júliám arcát, ahogy ragyogott a boldogságtól és édes szavait hallgattam, ahogy azt mondta, nagyon szeretlek! Megcsókoltam ajkát és válaszoltam, hogy én is egyetlenem. Boldogok voltunk, mert a szerelem a lelkünkig hatolt és őszinték voltunk, és mély benyomást tettünk egymásra.
Karommal gyengéden átöleltem és csókot adtam ajkára, magamhoz szorítottam és elszenderedtünk mindketten. Az nap nagyon boldog voltam! Másnap reggel üdén és frissen keltünk fel és közölte velem, hogy ma ünneplem a születésnapomat. Én erre felkaptam a harmonikámat és játszottam neki egy dalt. Boldog volt és örömében táncra perdült. Ekkor még mit sem sejtettem, hogy elveszítem hamarosan… Megcsókoltam és azt mondtam mindjárt jövök, várj meg szerelmem! Hazatérésem után azonban nem találtam szerelmemet.
Nem találtam azt a lányt, aki megmutatta nekem a boldogság felé vezető utat, akiért az életemet adtam volna és, aki megmutatta nekem, hogy milyen a szerelem. Ekkor édesapám odajött és azt mondta ne is keresd, mert nincs itt! Akkor még nem értettem, hogy mi történt és elkezdtem keresni az egész városban, hát, ha rátalálok. De lelkem vigasztalhatatlan volt, mert nem találtam meg életem első szerelmét és kétségbeesetten jártam az utcákat, hogy rá leljek. Mikor hazaértem apám odajött hozzám és csendesen közölte velem, hogy ne keresd fiam, mert elvitték! Én apámat kérdőre vontam, hogy kik és miért? De ő nem válaszolt rá és én magamba fordultam. Másnap elhatároztam, akár hova is tűnt el én megkeresem, mert nem értettem, hogy hogyan tűnhet el egy lány, aki azt mondta, hogy szeret? Róttam az utcákat és kerestem szüntelenül, de nem találtam meg. Ekkor eszembe jutott, hogy egy kicsit bővíteni kellene a keresési kört, hogy rátaláljak. Másnap újra
Elindultam keresési utamra, hogy megtaláljam eltűnt szerelmemet, de nem jártam sikerrel.
Nap, mint nap rágondoltam és nem érdekelt a világ, mert eltűnt szerelmem után kutattam szüntelenül. Arra gondoltam, hogy miért hagyott el az, aki szeret? Bánatomat a kocsmákban feledtem és muzsikálni jártam, amikor felkérést kaptam. Szerelmemet azonban nem feledtem, és nem találtam és a zene iránti szeretet sem oldotta meg a lelkem bánatát. elkezdtem keresni újra és semmi eredmény nem volt így vigasztalhatatlan volt a lelkem. Elhatároztam magányomban, hogy új életet kezdek, és már feladom a kutatást és nem keresem már tovább, mert nem láttam értelmét. Eltelt egy-év, két-év és nem találtam sehol eltűnt szerelmemet és gondoltam így lesz jobb mindkettőnknek, ha új életet kezdünk, és elfelejtem, ha nem ad életjelet magáról tovább nem keresem. Nem értettem, hogy mi oka lehetett annak, hogy üzenet nélkül távozott olyan hirtelen, hiszen szerelmet vallottunk egymásnak. Ekkor jött egy csavar az életemben…
2. ÚJ FEJEZET NYÍLT AZ ÉLETEMBEN
1992 –en eljártam zenélni egy csendes kis szórakozóhelyre minden este és szemem megakadt egy gyönyörű fekete hajú lányon, aki nagyon szimpatikus volt számomra és ő is visszakacsintott rám.
Megismerkedtem vele és rögtön tudtam, hogy ő a nagy ő. Minden este odajött hozzám hogy játsszam el neki a kedvenc dalát a kérésének eleget téve egyre közelebb kerültünk egymáshoz. És egy szép napon közölte velem, hogy a férje elzavarta gyermekkel együtt és nincs hova mennie. Szüleimmel megbeszéltem, hogy oda-e jöhetnek e? Egy- Két napra rá megkérdezte, hogy mellettem-e aludhatna? Nem tudtam ellenállni a csábításának és a kísértésnek így mellettem aludt. A kisfiú meg egy kis kinyitható kanapén, ami kényelmes volt. Éjszaka leple alatt a huncut lány közelebb került hozzám és a formás fenekét hozzám nyomta és hozzám simult. Mondanom se kell, hogy végem volt. a hormonok beindultak és tomboltak szinte és ekkor megtörtént, ami meg volt írva és enyém lett a Lány. Most már nem kellett rettegnie, hogy hol tölti majd a következő éjszakát. Egyre jobban egymásba szerettünk! Egyre több alkalommal közeledtünk egymáshoz…
Szerelem volt első látásra. a boldogság lassan visszatért az életembe és nem kerestem régi szerelmemet, mert a szerelem újra rám talált Katalin személyében. Nagyon szerettük egymást és boldogok voltunk, mert látta, hogy gyermekével is Imrével is jól kijövök és ő is elfogadott engem. Egy szép nap kimentem vele a természet lágy ölére és sétálgattunk nagyokat… Megcsókolt és én visszacsókoltam! Kerestünk egy csendes szép helyet az erdő szélében és letelepedtünk az avarban. Hallgattuk az erdőnek csendjét, és ahogyan daloltak az énekes madarak, eközben egymáshoz simulva ültünk és egyre hevesebben vert a szívünk. Elragadott minket a szerelem tüzes heve és egymásba olvadt a testünk! A természet lágy ölén voltunk és ott éreztük igazán, hogy az Isten is egymásnak teremtett. Boldogok voltunk, mert vágyaink beteljesültek és elindultunk hazafelé kézen fogva. Úsztunk a szerelem mámorában! Átkaroltam szerelmemet és édes szóval becézgettem. Nem telt el nap, hogy ne mondtam el volna neki, hogy mennyire szeretem.
Közben az idő elteltével teltek múltak a napok és hetek neki dolgoznia kellett menni és én mindig megvártam, míg hazajött. Kiszolgáltam és eléje tettem az ebédet. Már nagyon nyugtalanította egy dolog, amit, először nem mert elmondani, mert félt, hogy rosszul fogadom a hírt. Szerelmem egy nagy bejelentést tett. Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy állapotos vagyok? Bejelentette a nagy és örömteli hírt. Állapotos vagyok! Én örömömben azt sem tudtam, hogy mennyire ugráljak, mert majd kiugrottam a bőrömből, mert nem tudtam magamban tartani az érzést, ami akkor ért és éreztem. Felemeltem örömömben, megcsókoltam és megköszöntem neki. Elmondtam neki, hogy én is nagyon szeretlek szívem! Ő a szemembe nézett és azt mondta nekem, hogy ő is és boldoggá akar tenni egész életemben, mert nem csak egy gyermeket szeretne tőlem. Majd Később feleségül vettem! Ekkor megértettem, hogy mennyire tud szeretni egy nő, aki szereti élete párját és boldoggá akarja tenni, hogy megajándékozza a férfit szerelmük gyümölcsével a gyermekkel. Egyre romantikusabb volt az
Kapcsolatunk és láttam az arcát, mert ragyogott a boldogságtól. Telt múlt az idő és egyre jobban mentünk szépen a kilencedik hónapba. 1993-Eljött a szülés időpontja. Hívattam mentőt kedvesemnek, mert akkor még nem volt úgy elterjedt a mobiltelefon és egy telefonfülkét kerestettem. Hamarosan meg is jöttek és mondták kedvesen a mentősök, most bevisszük kismama! Kérték, hogy még tartsa, vissza ne nyomjon. Épp, hogy bevitték a kórházba- betolták rögtön a szülőszobába és megszületett a kislányom Sára! A boldogságtól repülni tudtam volna abban a pillanatban. Még aznap bementem kedvesemhez a kórházba megcsókoltam és átöleltem! Mondta, hogy szeret és nézzem meg a lányomat, Sárát. Gyönyörű volt az arca és mosolygott álmában gyermekem. Visszaadtam kedvesemnek és maga mellé tette szoptatni! Gyermekem egyre jobban gyarapodott a súlyban. Együtt. Unokatestvérem ott dolgozott a szülészen és gratulált kedvesemnek. Közben bejött az
Szülész-főorvos, hogy egy hét múlva haza mehet, baba és mama is. A kórházból hazaengedték a kedvesemet és a babát is.
Otthon eközben nagy volt az öröm az újszülött gyermekem láttán, mert végre otthon volt baba és mama egyaránt és boldog volt a család. A kislányom születése teljesen megváltoztatta az életemet és erőteljes bedobással belevetettem magam a munkába a családom miatt is, mert megtaláltam végre az élet értelmét. Kedvesem nagyon boldog volt.
Mert mellette ott volt a szerelmünk gyümölcse gyermekünk is, ami újra értelmet adott az ő életének is a sok keserűség után, amit az előző férje okozott neki. Láttam az arcán a boldogságot, ami szívemet is melegséggel töltött el. Így éldegéltünk csendesen és boldogan!
Ekkor elhatároztuk, hogy keresnünk kell egy új és nagyobb otthont számunkra, mert ez kicsi és szüleimnek is nyugalom kell már. Elköltöztünk egy albérletbe, ahol külön voltunk szüleimtől és éltük a magunk kis világát. Én is jártam három műszakba dolgozni és kedvesem akkor nyugodott meg mikor haza értem már. Én a bányában dolgoztam a föld alatt és kedvesem is sokat hallott a bányász balesetekről. Szavai még most is fülembe csengenek és ezt mondta. Szivi csináljunk még gyereket! Én mondtam neki kedvesem biztos jól meg gondoltad? Ő azt gondolta, hogy én nem akarom és abba maradt a dolog. 1994-augusztusi esős napon nem tudtunk mit csinálni és be voltunk kényszerítve egész nap a szobába, és a tv sem érdekelt minket. Mikor gyermekeink elaludtak a másik szobába este kedvesem gyengéden odabújt hozzám, átölelt és azt mondta, hogy szeretkezzünk, mert gyereket szeretne! Én sem voltam ellene a dolognak, mert nagyon szerettem őt és eleget tettem a kérésének és férfiúi kötelességemnek is! Hamar össze is jött a dolog, mert párom közölte velem rá két hétre, hogy állapotos. A hírtől hirtelen meglepődtem, mert én is nagyon szerettem volna még gyermeket, de nem ilyen hamar.
Aztán telt múlt az idő közben szépen haladtunk előre a hónapokkal és elérkezett a szülés ideje! Megszületett a második lányom Johanna! Örültünk mindketten második közös gyermekünknek mikor ránk mosolygott és édesen felsírt! Kedvesem megcsókolt és azt mondta, nagyon szeretlek apuci! Én a boldogságtól repülni tudtam volna, talán még galambot is lehetett volna fogatni velem. Éldegéltünk ekkor már öten, az ő kisfia Imre, Sára és Johanna és mink ketten így öt főre gyarapodott a család! Én jártam szorgalmasan dolgozni három műszakba a családomért, hogy mindent meg tudjak neki adni és ne szenvedjenek semmiben hiányt. Szépen éldegéltünk, boldogok voltunk és nevelgettük gyermekeinket. De nem is sejtettem, hogy veszélynek voltam kitéve ott, mert volt ott egy fiatal özvegyasszony, aki szemet vetett rám és kedvesem is észrevette csak én nem. Nap, mint nap egyre furcsábban viselkedett és nem győztem hárítani a közeledését, mert nem akartam semmit tőle és szerettem a kedvesemet is és eszem ágában sem volt őt megcsalni. Egy hét végén majdnem bajba kerültem, mert nem tudtam, hogyan meneküljek meg a karmaiból, mert azt mondta, hogy vegyünk fel számot, mert ő szereti a zenét és erre ránk zárta az ajtót. Akkor éreztem csak igazán, hogy ennek fele sem tréfa és próbáltam hátrálni tőle, de ő közelebb jött és éreztem szinte a szándékát és csak épp rám nem vetette magát és abban a pillanatban, mint ha egy kő esett volna le a szívemről, mert jött a család barát és segítséget kért tőlem. Mint, ha egy kő esett volna le a szívemről úgy éreztem abban a pillanatban… Elmeséltem kedvesemnek a történteket és
Ekkor kedvesem előállt újabb ötlettel, hogy kicsi nekünk ez a ház menjünk el innen ebből az albérletből! Hallgattam szavára, mert én is el akartam menni onnan ne, hogy rám vesse magát ez a kiéhezett fiatal nő óvatlan pillanatban, mert tönkre tenné a házasságunkat is, mert az Isten se mosta volna le rólam a vádakat akkor így kerestünk egy nagyobb és nyugodtabb környezetet, ahol nem volt annyira zajos és
Nem kellett rettegnem attól, hogy mikor zaklatnak újra. Nem, mintha féltem volna tőle csak szerettem kedvesemet és szándékomba sem állt, hogy félrelépjek. Találtunk egy megfelelő otthont! Ami számunkra is tökéletesen megfelelt. Elköltöztünk és elfoglaltuk az új otthonunkat! Berendezkedtünk! Nagyon tetszett az új hely és nem számított az, hogy három éhes szájat kellett betömnünk, mert meg volt mindenünk és boldogok voltunk. Kedvesem azt mondta! Most már nem kell félnem, mert nem kísértenek téged a nők. Rámosolyogtam és azt mondtam neki eddig sem kellett kedvesem, mert téged szeretlek és nincs az a nő, aki meg tudna kísérteni, mert én nagyon szeretlek és a szívedet is, mert abba szerettem bele és ez kölcsönös. Én magam is megkönnyebbültem, amikor elköltöztünk onnan, mert nem akartam kényelmetlen helyzetbe kerülni. És ekkor kedvesem előállt az ötletével.
Ahol három éhes szájat kell betömni ott, jut egy tányérral a negyediknek is! Ekkor felcsigázta az érdeklődésemet a kijelentése. Rákérdeztem, hogy nem azt akarja jelenteni, hogy még gyereket akar vállalni? Rám mosolygott és édes szavaival ezt mondta nekem. Boldog vagyok veled és még gyereket akarok tőled! Persze én sem vonakodtam a kérés, elől mert, nagyon szerettem és eleget tettem a kívánságának. Rajta dolgoztunk az ügyön és nem is sokat kellett várni az eredményre, mert rá három hetére közölte a jó hírt, hogy újra apa leszel szívem!
Boldog voltam és ő is boldog volt! Tervezgettük a jövőnket közben az idő is egyre jobban haladt. 1995- en Megszületett az első fiam! Bence nevet adtuk neki! Bence stramm kis húsgolyó volt, mert olyan nagy súllyal született. Szerette is a gyomrát, mert amikor megéhezett egyből ordított és kérte a cicit! Kis jövevénynek két óránkét adni kellett, hogy ne ordítson! Közben mama és baba is jó volt és jó egészségnek örvendtek! 1997 be Ekkor már baj volt a szívemmel és nem bírta tovább és Budapestre kellett mennem szív-műtétre, hogy életben maradhassak és fel tudjam nevelni a gyerekeimet és el tudjam tartani őket. Elérkezett a szívműtét napja. Betoltak a műtőbe és elaltattak és én nem emlékeztem semmire sem. Kedvesem ott volt mellettem végig a műtét ideje alatt. Az orvos azt mondta, páromnak, hogy készen is vagyunk! Felébresztettek és megkérdezték, hogy vagyok, és hogy érzem magam? Bólogattam, hogy nem, jól mert szédülök! Visszaaltattak, mert nem volt minden rendben, mert nem állt el a vérzés és majdnem elvéreztem. Kedvesemmel közöltét, hogy ez az utolsó vérplazma, amit most kapok, és többet nem adhatnak már! Ő végig izgult és zokogott a műtét alatt. Beállt a klinikai halál állapota nálam. Lelkem elhagyta testemet és láttam mindent magam körül és néztem magamat felülről és láttam a magam körül álló orvosokat is. Ekkor ismeretlen hang szólított meg, amit a mai napig sem értettem meg, hogy ki szólt hozzám, hogy még nem jött el a te időd, vissza kell menned. Szerencsére nem sok ideig tartott ez az állapot. Ekkor tapasztaltam meg, és szembesültem vele, hogy van élet a halál után is. Visszatért a lelkem a testembe, de az élményt nem felejtettem el, amit átéltem. És megtértem ennek következtére. Közben gyógyulgattam lassan és minden visszatért a régi kerékvágásba. 1998.- Az idő telt múlt és repültek a napok, hónapok, évek és kedvesem előállt egy új ötlettel! Közölte velem, hogy szívem nézzünk nagyobb házat, mert ezt már kinőttük. Ekkor én azt mondtam neki rendben van, édesem legyen akaratod szerint! Vásároltunk saját házat és szépen rendbe tettük és csinosítgattuk. Kedvesem előállt egy új kívánságával megint, hogy ahol elfér négy gyerek, ott elfér öt is! Neki is jut egy tányér leves! Itt már egy kicsit elgondolkoztam a különös kívánságon, de teljesítettem az akaratát! Nagyon szerettem és ő is nagyon szeretett engem.
Nekiálltunk a dolognak és rajta voltunk, hogy összejöjjön! Nem is váratott sokáig magára az eredmény, mert kedvesem egy hónap múlva közölte, hogy állapotos. Boldog voltam, mert teljesült a kívánsága és én is büszke voltam magamra, mint nagycsaládos apa, aki felelősséggel tartozik a családjáért. Megtettem mindent, hogy meg tudjam nekik adni azt, amire szükségük van. Jártam becsületesen dolgozni a családomért és kedvesem is szorgalmasan és odaadóan nevelte a gyermekeinket. Közben a gyermek növekedett a pocakjában és egyre nehezebben viselte már, mert közeledett a szülés várható időpontja! 1999.-Megszületett a harmadik lányom! Mivel karácsonyhoz közel volt így elneveztük őt Máriának!
Mária mosolygós, aranyos, édes kis húsgombóc volt! Mikor eltelt az anyatejjel az ajka mindig mosolyra fakadt és ránézett az édesanyjára! Nagy boldogsággal töltött el minket a tudat, hogy szép nagycsalád vagyunk és boldogok is egyben. De korai volt ez az öröm, mert az életünket beárnyékolta a balsors.
3.Keserű és nehéz időszak
Imre már nem volt velünk, mert a kedvesem volt anyósa elvette tőlünk cselszövéssel és ez beárnyékolta az életünket. Próbáltam nyugtatni őt, de nagyon fájt a szívünk a gyermekünk után. Én sajátomként neveltem és úgy tekintettem rá, mint a vér szerinti gyermekemre és úgy is neveltem és ő is szeretett engem! Kedvesem depressziós lett és vigasztalhatatlan!
Próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy egy kicsit elvonjam a figyelmét, hogy elviselhetőbb legyen az életünk, de Imre elvesztése nagyon beárnyékolta a napjainkat és már nem volt olyan, mint régen. Később aztán Mária szíve meglágyította kedvesem viselkedését és már kezdtünk beletörődni abba, hogy elvették tőlünk Imrét, de persze nagyon hiányzott nekünk és nem volt nap, hogy ne gondoltunk volna rá. Közben kaptunk egy váratlan hírt a hivatalból, hogy menjünk át, mert fontos lenne, ha átmennénk. Nem értettük a dolgot, hogy mi olyan fontos, hogy megzavarja a nyugalmunkat, de amikor megláttuk Imrét, nagyon megörültünk. A Jegyző Úr, közölte velünk a jó hírt, hogy a bírósági ítélet alapján kéthetente eljöhet hozzánk és itt lehet velünk. A boldogságtól repülni tudtunk volna! Gyermekünk nyakunkba borult és azt mondta nekünk, hogy bocsájtsatok meg nekem, mert én nem akartam fájdalmat okozni nektek. Az örömkönnyektől alig láttunk és a keserűség is eltűnt végre a szívünkből. A kis Mária is egyre jobban cseperedett felfele és a boldogságunk is határtalan volt. Minden ment a maga útján és a dolgok is rendbe jöttek. Én a kerti munkában töltöttem a napjaimat és házköri javításokkal, mert a műtétem után nem engedtek dolgozni és leszázalékoltak. Nehéz volt, mert nem találtam a helyemet a munkám elvesztése után. Hogy a gondolataimat fékezzem és legyűrjem neki álltam kertészkedni és elhatároztam, hogy felásom a hátsó kertet. Kedvesem hátra jött és, amikor a kertet ásom egyből kifakadt és azt mondta, szívem normális vagy? Nem értetettem a felháborodását és rájöttem, hogy igaza van! Engem féltett, mert friss volt még a szívműtétem és ilyen állapotban képes voltam neki állni a műbillentyűmmel, amit belém ültettek. Az idő is szépen repült velünk, mert gyermekeink már cseperedtek egyre jobban.
Az unalmam elűzése érdekében vállaltam kőműves munkát és házak tatarozását. A családi kasszát is gyarapítottam vele, mert a szakmám kőműves volt és nem tagadtam meg a segítséget, ha valaki megkért, hogy nézzem meg a házát. Minden napra volt már elegendő munka és nem unatkoztam soha többé. Persze kedvesem nem örült neki, mert megterheltem vele a friss műbillentyűmet. Fiatal éveimet kőműves tanoncként végeztem és ezért rengeteg munkát be tudtam vállalni. Kedvesem előállt ekkor egy újabb ötletével, hogy ő gyermeket szeretne! Két év kihagyás után ismét neki láttunk a család-gyarapításnak, 2001-be és természetesen hamar meg is fogant, mert rá három hetére közölte, hogy állapotos és én nem tudtam, hogy most örüljek vagy sírjak!
De végül is lelkem belül örült a hírnek, mert teljesíteni akartam az ő kívánságát és én is akartam már, hogy még legyen gyermekünk még. a poci szépen nőtt és vigyáztam kedvesemre, hogy ne érje semmi baj és ne erőltesse meg magát véletlen se, mert ez nem volna jó se babának se mamának. Már közeledtünk a kilencedik hónap felé, amikor Váratlanul elfolyt a magzatvíz. Kiderült, hogy az orvos elszámolta magát egy hónappal és nincs korán a szülésnek idejére. Hívtam mentőt kedvesemnek én meg otthon maradtam a gyerekekkel! Rá nem sokára kaptam egy telefonhívást, hogy megszületett Áronka!
Boldog voltam, mert megszületett a második fiam is! Belevetettem magam keményen a házimunkába és a gyereknevelésbe, míg párom a kórházban volt a kis Áronnal! Nem esett nehezemre, mert tudtam, hogy kemény munka a gyereknevelés is és nem állt távol tőlem a dolog, de helytálltam férfiasan! Amikor kiadták a gyermekünket a kórházból kedvesem megérkezett az újszülöttel és teljes volt a harmónia és a boldogság! Már ketten neveltük őket szeretetben és boldogságban, mert mindkettőnknek felemésztette az erejét, a gyermeknevelés, de nem szenvedtünk semmiben hiányt. Ami kellett meg volt mindenünk és hittünk abban, hogy a mi gondviselőnk,
A Mennyei Atyánk segít a nehézségekben és erőt ad nekünk ahhoz, hogy egészségben és szeretetben felneveljük őket. Hamar és gyorsan teltek a napok és gyerekeink is szépen cseperedtek. Eközben már eltelt két év és a költözés gondolata is megfogalmazódott a fejünkben, mert kezdtük kinőni a házat is. Közeledett a karácsony és azon gondolkodtunk, hogy milyen ajándékkal lepjük meg gyermekeinket. Végül is megszületett a döntés minden gyerek korához kötött ajándékot kapjon. Boldogok voltunk mindnyájan, mert ott ültünk a karácsonyfa tövében leültünk a szoba közepére és néztük, hogy milyen jó is nekünk, mert nem szenvedünk semmiben hiányt és nem voltunk gazdagok, sem de boldogok voltunk! Áronka ekkor alámászott a karácsonyfa alá és elkezdte piszkálni a szaloncukrot és édesen mosolygott. Addig piszkálta karácsonyfán, a szaloncukrot, míg le nem esett. Huncut módon felállt és elszaladt vele.
Gyönyörű karácsonyeste volt még a hó is esett, és abban reménykedtünk, hogy nem lesz nagy reggelre. Reggel nagy meglepetésünkre hozzánk szegődött egy kölyökkutya.
Befogadtuk szegényt, mert éhes is volt. Onnantól kezdve ő volt a leghűségesebb házőrzőnk buksi! Azt a nevet adtuk neki, mert olyan aranyos feje volt.
Gyerekeink nőttek szépen már és kedvesem elő állt az újabb ötletével.
Gyereket akarok szülni, mert, szeretnék egy kisbabát tőled!
Átbeszéltük a dolgot vele és végül is akkor legyen még egy gyermek.
2003- n Nekiláttunk a dolgunknak, hogy legyen még gyermekünk, mert nagyon szerettük egymást. Nem is kellett sokat várni az eredményre.
Feleségem áldott állapotba került és muszáj volt döntést hoznunk az új otthon keresésében, hogy elférjünk mindannyian.
Közben nem is sejtettük, hogy baj lehet a legkisebb terhességgel oly annyira, hogy korábban jött, mint kellett volna. Ugyanis semmilyen vizsgálat nem mutatta ki, hogy baj lesz.
Teltek-múltak a hónapok és elérkeztünk a 27 héthez, amikor váratlan dolog történt, feleségem közölte velem, hogy hívjak mentőt, de azonnal, mert nagy baj van. Megijedtem és kapkodtam, hogy időbe-kórházba kerüljön. Eközben már szivárgott a magzat vize és én ideges voltam ne, hogy baj legyen. 2003 novemberében Elvitték Szőnybe és ott nem vállalták el, onnan Győrbe és ott sem vállalták. A vetélés kockázata fenn állt és onnan tovább Budapestre a Szemmel Weisz Egyetemi Kórházba vitték, ahol sikerült megmenteni életbevágó, profi és gyors beavatkozásnak köszönhetően gyermekünk életét.
Elneveztük őt Jolánkának, mert küzdött ő is, hogy életben maradjon. De sajnos nem ment minden probléma-mentesen, mert Jolánkát a kis súlya miatt nem engedték haza a kórházból és hetente jártunk hozzá. Majd a szívünk szakadt meg, hogy ott kellett hagynunk kislányunkat, nehezen is, de eljöttünk és a következő héten ismét mentünk, hogy lássuk, és minden rendben van vele. Két hónap után aztán egyszer egy telefonhívás érkezett, hogy hozhatjuk haza a lányunkat, mert elérte az előírt súlyt. Az öröm mámorában úsztunk párommal, mert végre karunkba tarthattuk a gyermekünket és nem kellett utazni már annyit, ami megviselt mindkettőnket és persze gyermekünket is. Vigyáztunk rá és óvtuk mindentől ne, hogy valami baj érje a kislányunkat, mert 1,4 kilogrammal született, de szerencsére már a 2 kilogrammot meghaladta mikor kihozhattuk a kórházból. Lassan Jolánka már szépen szedte magára a súlyt és fejlődésnek indult, akiből egy tündéri aranyos kislány fejlődött.
4. új otthonkeresés
2005 nyarán Visszaköltöztünk a falunkba, ahol gyermekkori éveimet is töltöttem és nevelkedtem Szüleim nagy örömére. Eladtuk a régi házunkat és vissza- költöztünk gyermekkori és szeretett falumba, ahol megismerkedtem feleségemmel gyermekeim édesanyjával, és ismertem mindenkit és engem is ismertek a zenész múltam miatt, ahonnan elszakadtam kilenc éve. Nagy volt az öröm, mert láttam a régi cimborákat és barátokat, de legfőképpen szüleimet, akiket régen láttam. Kinéztünk egy takaros kis házat, ami megtetszett nekünk, odaadtuk a régi házunk árát foglalóba addig, amíg a bank nem utal. Nem is volt ezzel semmi baj addig, amíg a bank kitalálta, hogy nem adja meg rá a támogatást, mert nincs meg a megfelelő négyzetméter.
Elbúcsúzhattunk a másik házunknak árától, mert odaadtuk foglalóba és nem kaptuk vissza az árát. Régi otthonunknak verejtékes munkájával szerzett pénz elúszott és nem tehettünk semmit ellene, hogy visszaszerezzük. Már lassan beköszöntött az ősz és még nem találtuk meg álmaink otthonát. A költségek közben repkedtek a fellegekbe és nem tehettünk semmit, miközben az ügyvéd maga keresett nekünk megfelelő lakást, mert őt bíztuk meg a feladattal mivel az az előző szerződés nem jött létre. Már beköszöntött az október és nem volt mindig semmi, mert a bank, későn utalt és a papírokkal sem volt minden rendben.
Ekkor unokatestvérem felajánlotta az ő házát, hogy lakhatunk addig ott, amíg a bank nem utalja át az összeget. Szűkösen, de éppen csak elfértünk ott. Egyszer csak megérkezett a jó hír telefonon! Átvehetjük a kulcsot és beköltözhetünk végre az új otthonunkba. Megkönnyebbültünk, mert végre ránk köszöntött a szerencse, és új otthonra leltünk, ahol tényleg elfértünk és boldogok voltunk, mert a várakozás sikere végre meghozta a gyümölcsét számunkra és öröm töltötte el a szívünket. Szorgoskodtunk, hogy minél otthonosabbá tegyük az otthonunkat és szépen lassan csinosítgattuk. Boldogok voltunk! Már minden rendben volt
és tervezgettük a jövőt, amikor feleségem előállt egy újabb ötletével, hogy ő még vállalna gyermeket! A meglepetéstől nem bírtam szólni, hiszen Jolánka két éves még csak,
De ő mélyen ragaszkodott hozzá és én nem akartam vitatkozni ezen, hogy megőrizzem a családi békét. Engedtem a kísértésnek és rajta voltunk, hogy gyarapítsuk a családot.
Eltelt három hét és párom közölte velem a jó hírt, hogy állapotos. Örültünk neki!
Rendszeresen járt ellenőrzésre, hogy egészséges kisbaba születhessen. A gyermek növekedett és minden rendben volt vele. Ekkor még csak harminckét hetes volt. Lassan elérte már a három kilogrammot is és örültünk neki, hogy szépen gyarapodik a pocakban. Fogalmunk sem volt és el sem tudtuk képzelni, hogy mekkora súllyal fog megszületni a kis vasgyúró.
De még nem volt itt az idő és várakoztunk türelemmel, hogy mikor bújik ki már és mikor tarthatjuk a kezünkben. Eltelt egy hét-két hét, és még mindig semmi. Ekkor már belépett a harmincötödik hétbe és jelentkezek a szülési fájások! Mentőt hívtam és bevittem a kórházba, hogy minden rendbe legyen vele és a babával is. Bementem páromhoz és vigasztaltam szavaimmal hogy erőt és bátorságot nyújtsak neki. Türelmetlenül viselte, már mert nagyon fájt mindene, de legfőképp a dereka. Ekkor megnézte a fogadott orvosa és közölte vele, hogy nemsokára meg lesz a baba. A fájásai elmúltak és magára hagyták a kór-teremben.
Ott volt két órán keresztül és vajúdott, de senki sem figyelt rá. Nekem haza kellett mennem a gyermekeimhez, mert anyám figyelt rájuk, és mielőtt elindultam tőle haza. Szobatársainak mondtam hívjanak fel, ha megindul a szülés! Megígérték, hogy szólni fognak, ha meg van a baba! 2006-Egyszer egy, októberi napon csörög a telefonom, hogy bevitték már! Türelmetlenül vártam, hogy mikor hívnak, hogy mi lett fiú vagy lány?
5. A Tragédia
Még mindig semmi! És a várakozás már engem is meg őrjített már. Nemsokára kedvesem elcsukó hangon közölte velem, hogy meghalt a baba! Mindketten sírtunk a telefonba és egymást próbáltuk vigasztalni, hogy hogyan lehetséges, hogy egy majd öt kilós baba csak úgy meghal a kezük között. A
Fájdalomtól nem tudtunk megszólalni, mert elveszítettük azt, aki a legkedvesebb volt nekünk szerelmünk gyümölcsét Miklóskát.
Mérhetetlen ürességet, fájdalmat és egyben tehetetlenséget éreztünk, mert ez megtörtént velünk és nem találtunk vigaszt rá! A lelkünk teljesen összetört! Még egy napot sem élt!
Kerestük az okot, hogy miért? Hiszen mielőtt bekerült még minden rendben volt. Akkor hogy lehet, hogy egy órával később meghal a baba? Kérdőre vontuk az orvost, hogy hogyan történhetett meg ez a tragédia! Feleletet nem kaptunk rá! Nem hagyott minket nyugodni a dolog és feljelentést tettünk a rendőrségen gondatlanságból elkövetett emberölésért.
Sokra nem mentünk vele, mert egy független szakértői bizottság is megállapította, hogy nem történt hanyagság. Ez minket persze nem vigasztalt meg, mert gyermekünket nem hozhatjuk vissza vele. Igazunkat hiába kerestük nem találtunk rá és ezzel az ügyet lezárták.
Közben közeledett a temetés ideje és egyre jobban össze voltunk törve lelkileg!
Elbúcsúztunk gyermekünktől a ravatalozón és láttuk azt a hófehér koporsót és abban gyermekünket, aki élhetett volna, ha időbe segítenek rajta. Ez állt rajta a koporsó feliratán élt egy órát. Álltunk és némán sírtunk!
Mindannyian, akik ott voltunk a temetés napján a koporsójánál és néztük, ahogyan a gyermekük benne fekszik élettelenül. A fájdalom járta át szívünket és mozdulni sem tudtunk.
Kedvesemmel egymást átöleltük és egymás nyakába borultunk és vigasztaltuk egymást, mert vigasztalhatatlanok voltunk. Nem volt nap, hogy ne gondoltunk volna, rá mert nagyon megviselt minket gyermekünk elvesztése.
6. második csapás
Gyermekünk elvesztése után kedvesemnél is daganatos betegséget diagnosztizáltak és egyre
rosszabbul lett és nem tudtak rajta segíteni. Kórházból kórházba jártam vele és ott voltam mellette. Biztattam, hogy meg fog gyógyulni és ne adja fel. Én is bíztam a gyógyulás reményében és kedvesem felépülésében is. Hetente jártam be vele, hogy megkapja a megfelelő kezelést.
A leleteivel el kellett mennem a házi-orvosomhoz, hogy megmutassam neki.
Nagy meglepetés ért, amit mondott az orvos és közölte velem csendesen és így szólt! Feri üljön le! Mondtam neki, hogy köszönöm nem vagyok fáradt!
Azt mondta újra üljön le, mert úgy is le fog ülni, amit mondani fogok! Leültem és figyeltem rá árgus szemekkel és hallgattam. A felesége már nem lesz maguk között karácsonykor! Értetlenül álltam, a kijelentés miatt és megszólalni nem tudtam! Megkérdeztem az orvosunkat, de hát hogyan és miért? Azt válaszolta, hogy erre még az orvos-tudomány sem tud választ adni, mert nincsenek felkészülve rá és nincsenek megfelelő eszközök sem. Elköszöntem tőle és hazaindultam, hogy minél előbb a családom és a feleségem mellett lehessek. Kedvesem rám nézett és azt kérdezte tőlem, mit mondott az orvos? Én őrá néztem és könnyek potyogtak a szemeiből, mert nem mertem elmondani, hogy hamarosan már ő nem lesz velünk. De megsejtette, és megérezte, hogy nagy baj van? Addig faggatott, míg elmondtam neki a rossz hírt.
Egy nyári hétvégén, szombati napon éjjel felkeltett és így szólt, rosszul vagyok! Megijedtem
És hívtam az ügyeletet! Ki is jöttek hamar és bevitték a kórházba.
Vasárnap bementem hozzá és vigasztaltam. Ott maradtam vele egy órát, hogy érezze, hogy nagyon szeretem. Hosszasan beszélgettünk és így szólt hozzám! Tudom, hogy meg fogok halni és egyet kérek tőled! Nősülj meg és ne légy szomorú! Én vonakodtam, hogy dehogy fogsz meghalni! Nem halhatsz meg, mert nagyon szeretlek! Ő azt mondta tudja és érzi is. Édes szavait hallgatva elszorult a szívem e mondat hallatán és ezt mondta nekem. Apuci nősülj meg! Válaszoltam neki, dehogy nősülök, hiszen itt vagy te nekem ne búcsúzz el, mert nem lesz semmi baj. De ő ragaszkodott hozzá és megint mondta nősülj meg, mert én ezt akarom ez az utolsó kívánságom! Ígéretet tettem neki, hogy teljesíteni fogom a neki tett ígéretemet. Másnap megint bementem hozzá és nem találtam. Ekkor már rosszat sejtettem, hogy itt valami nagy baj van. Orvosok jöttek és tanácskoztak, hogy most mit csináljanak? Jött érte a rohammentő és átvitték másik városba, egy nagyobb kórházba. Ott azt mondták, hogy megkap minden ellátást és nem lesz, semmi baj nyugodtan menjek haza a családomhoz. Hittem az orvosok szavának és elindultam hazafelé a sógorommal. Már majdnem haza értünk, amikor hívást kaptunk, hogy azonnal menjünk vissza, mert lehet, hogy csak percei vannak már.
Siettünk, ahogy csak tudtunk, hogy még el tudjunk búcsúzni kedvesemtől.
Sajnos elkéstünk, mert mire odaértünk már elszenderült. Megláttam kedvesem élettele testét ott az ágyon és azt kívántam bár inkább én feküdnék most ott.
Jöttek az ápolók és azt mondták, hogy búcsúzzunk el tőle. Átöleltem és megcsókoltam a homlokát az élettelen testének! Abban a pillanatban óriási ürességet éreztem, mert elveszítettem azt, akivel elterveztük, hogy egymás mellett fogunk megöregedni és gyermekeinket felneveljük szeretetben és boldogságban. Azonban a gyász rám tette a bélyegét és a szívemben űrt éreztem, mert nem tudtam semmire sem gondolni, hogy mi lesz velünk? És hogyan fogom felnevelni gyermekeimet? És kedvesem is ott járt a fejemben mindig, mert sok szép emléket éltünk át együtt és nagyon szerettük egymást.
7. gyász és magány
2007 - Kedvesem elvesztése nagyon mély sebet hagyott bennem és nem tudtam mit csináljak és, hogy lesz tovább és képes leszek ezen egyedül felnevelni gyermekeimet. rájuk néztem és elszorult a szívem, mert nem tudom visszaadni az édesanyjukat nekik, akire oly nagy szükség lett volna még. Jolánka még csak 3 éves volt és nem tudtam megmondani neki, hogy hol van az anyukája. Mindig, amikor azt kérdezte édes hangján, anya hol van? Mikor jön haza?
Ránéztem és könnyek hulltak a szememből, hogy hogyan mondjam neki, hogy nem jöhet soha többé haza, mert meghalt az anyukája. Nagyobbik lányaimnak köszönhetően elviselhetőbb lett a teher és ők adtak nekem erőt, az élni akaráshoz. Mikor rájuk néztem mindig eszembe jutott a feleségem, hogy mit ígértem neki. Feleségem elvesztése rátette a bélyegét az életünkre és a hétköznapokra is. Nem tudtam semminek örül és belevetettem magam mélye a munkába, hogy ne gondolkodjak, mert amint volt egy kis szabadidőm, mindig kedvesem járt az eszembe. Az élet nem állhat meg, mert egy örök körforgás és nem áll meg soha. csak az emlékek azok, amik megragadják az embert és belemerül az élet emlékeibe, ami boldogsággal töltött el és az űr, ami itt maradt az vigasztalhatatlan volt számomra. Elhunyt kedvesem képét párnám mellé tettem és néztem, amíg el nem aludtam.
Reggel, amikor felkeltem ugyanolyan volt minden. Gondoltam, hogy az alkoholba fojtom bánatom, hát, ha az segít valamit, de eszembe jutott, hogy azzal nem oldok meg semmit csak még nagyobb bajt okoznék vele a családnak és tönkre tenném őket is. Így hát elálltam a tervemtől és a teremtőhöz fordultam segítségért, hogy megerősítsen, és erőt adjon nekem.
Bár merre néztem mindig őt kerestem és ő volt az eszembe. Mindent együtt csináltunk, együtt terveztünk el, hogy, mit fogunk csinálni. De nélküle az élet nagyon nehéz volt!
A munka is rengeteg volt, mert az ő munkáját nekem kellett csinálnom és még a magamét is.
Vezettem a háztartás, főztem, mostam, takarítottam, gyereket neveltem, és még a magam dolgát is meg kellett csinálnom. A kerti munka is ott volt és rám várt.
Ekkor már időm sem volt gondolkodni, mert ki sem látszottam a munkából. A napok egyre nehezebbek lettek és próbáltam boldogulni.
8. Új élet új emberként
Új fejezet kezdődött az életemben, már nem kerestem a boldogságot és a szerelmet. A napok nem teltek el unalmasan, mert belevetettem magam a munkának mélyére, hogy feledjem a szerelmet. Az életem szürke hétköznapokká vált és alig volt időm mindenre. Neveltem a gyermekeimet, főztem, mostam, takarítottam, temetőbe jártam a kedvesem sírjához és elmondtam neki bánatomat, bár kitudja, lehet, hogy hallotta e. De én bizakodó lélek voltam és hittem ezekben a dolgokban, mert egyszer már megtapasztaltam a csodának művét, amikor a lelkem kiszállt a testemből és ettől fogva megtértem! A legnagyobb csoda az ember, az Isten műve, amit létbe hozott a világban, de mivel, hogy áteredő bűnt is kaptunk hozzá ajándékul, így sebezhetőek vagyunk, mert a gonosz kísértése ott van mindig és nem mindig tudunk ellenállni neki. Így erőt kaptam az Úrtól, hogy az életemet, végre már valami bearanyozza és ekkor jött egy új fejezet, amikor a régi szerelem újra rám talált harminc év után. Nem kerestem a szerelmet, de a sors vagy nevezzük Isten közben járásának, hogy akit elvesztettem először újra megkeresett. És egy furcsa üzenetet hagyott nekem! Nem a saját nevét használta, hanem áll nevet használt. Az üzenet! Szia! Válaszoltam udvariasságból és persze kíváncsiságból is, hogy szia. De ekkor már felcsigázta a kíváncsiságomat, hogy Ágnes nevű lánnyal nem volt dolgom soha! A fotója alapján azonban egyből rájöttem, hogy ki ő valójában. A szívem egyből elkezdett hevesen dobogni. Újra rám talált a régi szerelmem, ami oly rég elveszett, de ismét vissza talált. Az Úr, közbenjárását mertem ebben vélni, mert ő volt az első az életemben, akit nagyon szerettem és az Úr, visszaadta nekem, hogy közös legyen a jövőnk és boldogok legyünk. Megbeszéltünk egy találkozót este egy csendes kis helyen, ahol a kandalló melegénél beszélgetésbe kezdtünk és elkezdtünk táncolni zenére. Én készültem erre a találkozóra úgy, hogy vettem egy üveg vörös bort és öntöttem a pohárba. Ennek a hatására szépen, lassan feloldódtunk és elkezdtünk beszélgetni és szép szavakkal illettük egymást…
Persze az óta eltelt harminc év az első találkozásunk óta és nem akartunk elrontani semmit sem. Így hát szépen lassan közeledtünk egymáshoz. Táncoltunk, ittunk egy-egy kortyot és közben megöleltük és megcsókoltuk egymást. Ekkor éreztem igazán, hogy a tűz még mindig ott volt a szívünkben és egyre jobban közeledtünk egymáshoz. Már késő este volt, amikor szerelmem elment fürödni és utána én is, és amikor én is végeztem vele, bebújtam az ágyba szerelmem mellé és mondtam neki, hogy nagyon kívánlak! Azt mondta édes szavaival, amik még most is a fülemben csengenek. Én is drága szerelmem. A szerelem heve és a vágy, amit a szívünkben éreztünk cselekvésre kényszerített minket és egymásnak estünk hevesen! A szerelem lángja újra fellobbant és felidézte bennünk a régi emlékeket is, hogy milyen volt az első közös szerelmi együttlétünk harminc évvel ezelőtt és az óta sem tudta elfelejteni.
Közben ő is megözvegyült és magára maradt. Az én szerelmem teljesen megfiatalodott a boldogságtól, mert visszatért a régi szép emlék, amit közösen szereztünk és felidéztük azokat a fiatal éveket, amit együtt eltöltöttünk annak idején.
Közben az idő is jó későre járt és odaültünk a kandalló melege mellé és néztük annak fényét és éreztük melegét. Ekkor megint egymásra néztünk, szorosan átöleltük egymást, csókolóztunk és nem tudtunk ellenállni a vágyainknak és újra elöntött minket a vágy és egymásba olvadt a testünk. Boldogok voltunk, mert rég éreztük már egymás szerelmét és a múlt emléke is összekötött minket. Másnap reggel visszakísértem, majd elbúcsúztunk egymástól, hogy még találkozunk hamarosan! A távolság megőrjített minket és vágy is, mert nem éreztük egymást és vágyakoztunk a következő alkalomra, hogy együtt lehessünk és végre megint egymás karjaiban legyünk és öleljük és érezzük egymás szívének dobbanását. Elérkezett a pillanat végre és egymás nyakába ugrottunk örömünkben. Megcsókoltuk egymást és átöleltem szorosan magamhoz, hogy érezzem. Ő is megölelt és fülembe súgta, nagyon szeretlek!
Én is visszasúgtam, hogy én is egyetlen kincsem. Sétálgattunk hosszasan és beszélgettünk a régi emlékekről közben megcsókoltuk egymást. Este közölte velem, hogy szeretne egyet sétálni velem az utca csendjében. Nem voltam ellene kérésének így hát kimentünk és elmentünk egy nyugodt helyre, ahol csak ketten voltunk. Szorosan átöleltük egymást és a padnak támaszkodva csókolózni kezdtünk. Megint elöntött minket a szerelmi vágy és égette a testünket szinte már a tűz. Megszólalt édes hangján, hogy tégy magadévá szerelmem, mert nagyon akarlak téged. Volt ott egy kis rét, ott leheveredtünk a fűbe és egymásnak estünk hevesen. Elkezdtük egymást simogatni és elöntött minket a forróság és nem tudtunk parancsolni a vágyainknak. A természet lágy ölén az est csendjében minden csendes volt körülöttünk és nem szerettük volna, ha valaki megzavarna minket.
Ekkor vad csókolózásba kezdünk és egyre jobban kívántuk egymást lekerült a ruha is rólunk és egymásé lettünk és a testünk is egybeolvadt a szerelem lángjától és nem érdekelt a külvilág csak a tűz, ami égette testünket, mert elöntött minket a forróság. Beteljesedett!
Megtörtént, ami ilyenkor lenni szokott! Szálltunk a boldogságtól. Dolgunk végeztével lassan haza sétáltunk megfürödtünk, megvacsoráztunk és egymást szorosan átölelve lefeküdtünk aludni. Reggel boldogan ébredtünk mindketten, mert szálltunk a boldogságtól még ott volt az előző este emléke a szívünkben. A vágy és érzelem egyre jobban erősítette a kapcsolatunkat, hogy elvezessen minket a boldogság felé. Eközben egyszer annyira erősek voltak az érzéseink, hogy mondta, hogy költözzünk össze! Én örömben majd kiugrottam a bőrömből. Nagyon boldog voltam, mert végre vele lehettem mindennap és úgy feküdtem le és úgy keltem fel másnap, hogy ott volt mellettem és átölelhettem darázsderekát és érezhettem a testét és annak tüzét. Nem tudtam betelni a boldogsággal, mert nagyon jó volt vele és megváltoztatta az életemet teljesen. Boldog voltam! Másnap reggel: Másnap reggel Már a nap besütött az ablakon és a napnak a sugara rávetődött kedvesem arcára.
Azt mondta kedves és lágy hangon! Jó reggelt szerelmem! Nagyon megérintette a szívemet ez a kijelentés, mert éreztem a hangjából, hogy nagyon boldog. Válaszoltam! Neked is szerelmem Lefőztem a reggeli kávét, amit szoktam mindig, mert mindig avval kezdem a napot és bevittem neki az ágyba és kényeztessem. Nem esett nehezemre a dolog, mert azt szerettem volna, hogy boldog legyen és így tálcán odanyújtottam neki közben csókot adtam az édes ajkára. Hamar fel is kelt az ágyból és kinézett az ablakon és azt mondta: Nézd szívem milyen ragyogó napsütéses napra ébredtünk! Ekkor még nem sejtettem, hogy mi volt abban a női csavaros agyában. Azt kérdezte, hogy, nincs e sétálni kedvem? Azt feleltem neki, hogy ilyen korán szívem? De ő ragaszkodott hozzá és kérésének eleget téve elindultunk a parkba, ahol voltak fák és egy nagy rét volt, ahol előzőleg már jártunk este. Ekkor értettem meg, hogy miért csalt ki a huncut! A természet lágy ölén szeretett volna szeretkezni velem. Rámosolyogtam és azt mondtam neki. Szerelmem ezért nem kellett volna kijönni? De édesen azt mondta nekem: Akkor nem lett volna olyan romantikus. Igazat adtam neki és megköszöntem, hogy kicsalt már kora reggel a szabadba és megcsókoltam. Ő is hevesen visszacsókolt és elragadott minket a vágy és nem tudtunk uralkodni az érzéseink felett.
Újra kivetkőztünk magunkból és átadtuk magunkat az érzéseinknek és már nem tudtunk parancsolni a vágynak, hogy egymásévá tegyük magunkat. Szenvedélyesen elkezdtük egymás testét simogatni és egyre jobban elöntött minket az érzés, hogy beteljesüljön a vágyunk. a napot a szerelmi együtt létünk aranyozta be, mert egész nap jókedvűek voltunk és újra fiatalnak éreztük magunkat, mint harminc évvel azelőtt. A szerelem teljesen
Megváltoztatta életünket és végre boldogok voltunk mind ketten.
9.Költözés
Ekkor már megfogalmazódott bennünk, hogy mi lenne, ha keresnénk egy takaros kis házat, ahol gazdálkodhatnánk és nevelnénk a gyerekeinket is szépen. Nem voltam ellene az ötletnek, mert jót tett nekünk is és boldogsággal töltött el minden perc, amit akartunk, és szívünket öröm töltötte be az új otthon melege, amit árasztott magából. Az új otthont kihasználva megpróbáltuk széppé és otthonossá tenni, mert minden perc, amit ott töltöttünk boldogsággal töltött el minket.
Számunkra az volt a Kánaán, mert nagyon boldogok voltunk. Minden reggel vidáman ébredtünk fel és tettük a napi dolgainkat. Este is mindig meg volt a programunk, mert kedvesemnek volt egy aranyos 2 éves kis unokája és ő volt a nap fénypontja mindig. Fia a kislány édesapja külföldre ment dolgozni és kedvesemre ráhárult ez a feladat, hogy nevelje.
Aranyos gőgicsélésével betöltötte az egész házat és boldogok voltunk, mert a huncut szeretet táncolni és édesen rázta a kis fenekét, amint meghallott valami zenét. Az ő ragyogása és boldogsága nekünk épp elég volt, mert minden körülötte sürgött, forgott! Ez a gyermek annyi boldogságot vitt az életünkbe, hogy míg élek, soha nem felejtem el. Mikor már kezdett beszélni olyan aranyosan ejtette ki a szavakat, hogy örömünkben majd táncot jártunk.
Lefekvéskor odabújt hozzánk, és puszit adott nekünk és átölelte a mamit és úgy aludt el, hogy fogta annak haját, hogy érezze, hogy mellette van. Zenét raktunk neki be és arra szépen elaludt. Jó volt nézni, ahogy olyan édesen alszik a kisded gyermek, mint, ha egy kis angyal feküdt volna ott. Másnap reggel vidám mosolygós arccal ébredt és ránk nézett. Odabújt hozzánk és puszit adott mind a kettőnknek. Ekkor mi is adtunk neki, puszit és magunkhoz öleltük, mert nem tudtunk betelni édes mosolyával és huncutságával, mert szórakoztatott minket. Reggel aztán a napunk a szokásos módon indult, mindent lerendezni, állatokat megetetni, a kertbe kimenni, kapálni, és mint férfi, a házkörül megcsinálni mindent, amit egy férfinak kötelessége megcsinálni. Kedvesem, eközben ő a házimunkát végezte és közben vigyázott a kis Almácskára, nevelgette, kis unokáját és főzte az aznapi ebédet.
Eközben a kis huncut elbújt a szobában és magára vonta a figyelmet, hogy keressük és játsszunk vele egy kicsit, mert unatkozott a szentem. Megnéztük az ajtó mögött és ott bújt el és ránk mosolygott miközben majd frászt kaptunk, hogy hova tűnt a kislány olyan hirtelen.
Nagy megkönnyebbülésünkre az ajtó mögött megtaláltuk és nem veszítettük szem elől már.
Odafigyeltünk rá már jobban, ne hogy valami baj érje ezt a kis angyali tüneményt, aki bearanyozta az életünket. Közben, ahogy az idő is egyre jobban ment előre szerelmem előállt
Ötletével, ami nekem is tetszett, hogy ő gyereket szeretne tőlem, mert nagyon szeret és boldoggá szeretne tenni és ő is szeretne gyermeket tőlem. Nagyon boldog voltam, mert ő volt az első szerelmem is és megajándékoz egy gyermekkel, aki a szerelmünk gyümölcse lesz. Kimondhatatlan boldogságot éreztem a szívemben, mert nem tudtam betelni szavaival és akaratával. Elmesélte, hogy miért tűnt el harminc évvel ezelőtt olyan hamar és miért nem várt meg. Megbocsájtottam neki és megköszöntem, hogy ekkora áldozatot hoz értem.
Ennyit mondott… Nagyon szeretlek! És szeretnélek megajándékozni egy gyermekkel, mert szeretnélek kárpótolni az elmúlt harminc évért. Boldogok voltunk és az éjszaka csendjében és annak varázsában egymáshoz bújva elkezdtük egymást becézgetni és simogatni, amíg el nem öntött minket a szerelem varázsa és annak tüze. Szorosan egybeolvadva a testünk és a szerelem mámorába estünk. Másnap reggel. Vidáman ébredtünk kellemes napsütésre. Elláttuk a csöppséget és megreggeliztünk. Szerelmem megkérdezte, hogy mit főzzek szívem ebédre? Mondtam, hogy olyan régen ettem már palacsintát, most úgy megkívántam. Nem tétovázott és nekiállt és felrakta a borsó levest és nekiállt a palacsintatésztának. Megcsinálta és vártunk fél órát, hogy pihenjen a tészta. Már izgatottan vártam, hogy kész legyen, mert már fentem a fogamat rá. Elkészült végre! Nagyon mennyei volt és megköszöntem az ízletes ebédet neki. Ezután én is nekiálltam az én dolgomnak a házkörül és csináltam, amíg be nem esteledett. Szerelmem kiszólt, hogy most már gyere, be szívem hagyd holnapra, ami maradt, majd holnap megcsinálod. Nem ellenkeztem vele és bementem. Azt mondta gyere, fürödj, meg aztán ülj le, mert kész a vacsora is édesem. Eleget tettem kérésének, mert megéheztem a ház körüli munka után, amit elvégeztem. Megvacsoráztunk és nyugovóra tértünk. Megnéztük a kicsit, hogy elaludt e és mi is lepihentünk. Oly édesen szunyókált, mint egy angyal. Szerelmem ekkor oly csábosan gyengéden odabújt hozzám és ezt mondta. Gyereket akarok tőled! Én sem voltam ellene, mert nagyon szerettem és nekiláttunk a dolgunknak.
Szerelmem olyan csábítóan és tüzesen ölelt, hogy nem tudtam visszafogni az érzéseimet és nem tudtam uralkodni a vágyaim felett sem. Boldogság töltött el minket, mert a vágyaink teljesültek. Teltek múltak a hetek egyszer csak szerelmem egy bejelentést tett. Apa leszel szerelmem, mert állapotos vagyok! Az örömhírtől a könnyeim majd kicsordultak és felkaptam szerelmemet és szorosan magamhoz öleltem. Csókoltam az ajkát és nem tudtam betelni a boldogságtól. Gyengéden ennyit mondott… Nagyon szeretlek! És boldoggá teszem az életedet. Számomra nem is érhetett volna nagyobb öröm, mint visszakapni azt, aki eltűnt harminc éve az életemből és a szívem majd meg szakadt érte és megajándékoz egy gyermekkel is, ami számomra a legnagyobb boldogság, mert visszakaptam őt is és még gyermekem is lesz tőle. Vigyáztam rá és óvtam őt mindentől, nehogy valami baja legyen.
Már teltek napok, hetek, hónapok és közelgett a szülés várható időpontja is.
Szerelmem már nehezen viselte az áldott állapotot és már fájt a dereka is és én segítettem neki mindenben, hogy könnyebb legyen neki és megkönnyítsem a dolgát és kiszolgáltam mindenben, amiben csak tudtam.
10. Gyermekáldás és esküvő
Már lassan elérkezett a szülés várható időpontja és feszülten vártuk mindannyian, hogy megérkezzen a szerelmünk gyümölcse. És egyszer csak hírt kaptam a kórházból, hogy megszülettek! Boldog voltam, de arra nem számítottam, hogy egyszerre kettőt is kapok. így megszülettek az ikergyermekeim. Egy fiú és egy lány, Márta és Lacika! Boldogságom határtalan volt, de meg is voltam lepődve rendesen, mert egy gyermekre számítottam, és nem kettőre.
Szerelmem rám mosolygott és azt mondta… Teljesült a vágyunk szívem! É boldogan válaszoltam neki… Igen szerelem! Azt mondta, hogy most már csak egy dolog van hátra, ami még hátra van. és én megkérdeztem tőle, hogy mi az? Azt mondta! Teljesítened kell a nekem tett ígéretedet, amit harminc évvel ezelőtt ígértél nekem!
Ekkor én azt kérdetem tőle, mit édesem? Azt mondta, hogy ígéretet tettél akkor, hogy feleségül veszel, ha gyermeket szülök neked szívem! Én nagy örömömben azt válaszoltam neki, hogy mikor szeretnéd kedvesem? Azt mondta boldogan! Amikor csak akarod drága szívem! Átöleltem és mérhetetlen boldogságot éreztem, mert éreztem és tudtam, hogy most már nem jöhet közbe semmi rossz az életembe, mert ott volt velem az a nő, aki annak idején az első volt az életemben és nagyon szerettem és őt viszem oltárhoz másodízben.
Szerelmem már nagyon várta a napot és persze én is. Elkezdtük tervezni az esküvőnk időpontját és egyre jobban sürgetett minket már az idő, hogy kitűzzük az időpontot végre.
Felkerestem a helyi plébánost és megbeszéltünk egy időpontot vele, hogy egyeztessünk.
Elérkezett a várva várt nap az esküvő napja. Végre az Úr színe előtt is egyesítettük frigyünket, ami már oly rég váratott magára és harminc év eltelte után végre újra egymás karjaiban lehettünk és megszülettek a szerelmünk gyümölcsei is, akiket boldogan nevelünk. Az első szerelem, ami meghatározta az életemet, mert egy élet kellett hozzá, hogy újra boldogok legyünk és egymás karjaiban lehessünk.
|
|
|
- February 09 2019 17:47:49
KEDVES FERENC!
Írásod borzasztó hosszú és gyors cselekményű, itt-ott érthetetlen, nehezen követhető. Nem tudom, van-e igazság alapja, vagy kitaláltad? De a férj, akinek meghalt az első felesége és ott maradt rá a rakás gyerek, hogy tudott szerelmi állapotba kerülni egy másik nővel? Nyugodtan elmászkálni, szerelmeskedni? Nem kísérgették a meglévő gyerekei? És nem volt ember-roncs a sok munkától és az átélt évek nehézségeitől?
Üdvözlettel: Viola  |
- February 09 2019 21:18:04
Kedves Viola ! A történet ha végig olvastad az első szerelmemmel kezdődött és utána a leendőbeli feleségemmel akit elveszítettem és utána özvegység után hosszú évekkel később újra rám talált a régi szerelmem mert közben ő is megözvegyült ezért az a címe hogy love story és igaz történet alapján csak hogy eloszlassam a kételyeidet ! a legutolsó történet az már kitalált mert ez egy könyvem anyaga a 11- ik fejezet !éveket nem akartam felsorolni mert élvezhetetlen lenne akkor !
azért köszönöm a figyelmedet ! |
- February 09 2019 21:19:10
30 év után találkoztunk újra ! |
- February 10 2019 16:29:50
KÖSZÖNÖM VÁLASZOD KEDVES FERENC!
Ez az élet csodája, fantasztikus élet-történet, leírva is. Örülök válaszodnak, főhajtást érdemelt, Te egy rendkívül erős ember vagy. Remélem, hogy továbbra is BOLDOG NAGY CSALÁDBAN ÉLTEK, a sok szerető gyerekkel, unokákkal együtt. Kívánom, hogy így legyen.
Sok szeretettel: Viola  |
- February 10 2019 22:26:24
Kedves Viola ! Köszönöm kedvességedet és érdeklődésedet !Még sajnos nem született unokám de ami késik az nem múlik mert idő kérdése csak már !Köszönöm hogy megtiszteltél figyelmeddel ! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 20. Saturday,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
