Napkorong

Nézem körülöttem a gondolkodó ember testének egymásközelségében tomboló harcát az organikus éhség leküzdésében. Várom a felfedezés félelmét; ehetõ a saját teste.
Történik mindez Krisztus után a huszonegyedik század elsõ felében, ahol a lélek lázadásában elfelejtette; miért is.
Kinek a származása vagyok? Kain? Ábel? Szet? Mond ez néked valamit? Akarod, hogy mondjon?
Miközben a porhüvely sokaságában a természetbõl való elfogadás helyett harácsolásával tönkreteszi azt, hiába látva, úgy hal meg, ahogyan születik, s az enyészetté válik léte. Az idõ fogságában kockát sem vetnek javaira. Egyszerûen elveszik, ha hasznosnak vélik.
Mégis Teremtõt akar játszani. Figyelmen kívül hagyva, az idõ nélküle is múlik.
A profit lenne ezért a hibás? Mi is az a profit? És miért kenik reá?
A fejlõdés titka, a titok fejlõdése. Amikor közel érzem magamhoz a végtelent, akkor vagyok a legtávolabb tõle. Amikor kezemben emelve fájára tenném az almát, már kiszáradt, vagy tûz martaléka lett, mert a kígyó elölte. Az alma hogyan néz ki? Az még egyáltalán?
Elhagytam apámat, anyámat, testvéreimet, egy számomra nevelt idegen testért, amivel egyé váltam, hogy gyermekünk ugyanezt tegye. Visszajárok múltamba közéjük, és ápolom emlékeiket, hogy megmaradjanak bennem, hogy legyen viszonyítási alapom. Tudjak mit átadni.
Porból és vízbõl formálódtam, és lelket leheltek belém. Emelt fõvel járok, mert hasonlítani akarok. Arcába nézve; ím itt vagyok sokaságomban múlva. Ezért elzárni másoktól: bûn, vagy üdvösség-er30;
Látva a földön csúszó hengeres forma riadt szemét, ahogy gondolatomat tudja. Félek fejére lépni, mert sarkamba marhat.
Úgy válok idõtlenné, hogy születésemtõl fogva nõ bennem a halál biztonsága. Oly teher ez a lázadás után, oly szégyenné zsúfolódott.
Látom az arcomat, mit kedv szerint szépnek, csúnyának, vagy elfogadhatónak tartanak értékrendszerükben. Hogyan fogadom vágyamét?
Izgató, mit kezdek azzal, mit emberöltõnek hívok. Elég-e üteme, hogy rombolásomhoz alkalmazkodjon.
Nézem körülöttem a gondolkodó ember testének egymásközelségében tomboló harcát. Történik mindez Krisztus után a huszonegyedik század elsõ felében. Kinek a származása vagyok? Kain? Ábel? Szet? A lázadás szégyenné zsúfolódott.