|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
Gondolatok a zongora mellõl 2.
Kemény szavak, de majd jön a folytatás.
Mondjuk, éppen zongorázom egy pianobárban. Sok tapsot kapok. Nagyon jó a hangulat, mindenki boldog. A két szám közötti szünetet kihasználva odahajol hozzám az egyik leglelkesebben tapsoló vendég:
- Meddig zongorázol itt?
- Még két hétig - válaszolom.
- Nehéz élet!
- Nem veszélyes! Szeretem!
- Reggel pedig megint folytatod, mi? - kérdezi együttérzõen mosolyogva.
- Nem, majd csak este - nyugtatom meg.
- Hiszen akkor megint zongorázol, nem? - csodálkozik.
- De, igen!
- Dehát akkor? Nappal? Tulajdonképpen te mit dolgozol?
- ?
Nem tudok rá haragudni. Miért kellene nekem ezeknek az embereknek arról magyarázni, hogy én minden nap skálázom, meg lekottázom az újabb számokat, megszerzek felvételeket, szövegeket, amelyeket azután tudnom kell majd énekelni? Vagy mondjam el, hogy például egy dobosnak naponta órákon át kell egyforma nyolcadokat kopogtatnia, vagy például a festõ szabadkézzel húzogat egyeneseket és rajzol köröket, miközben a költõ a virágos réten kószál, vagy elmegy füstszagú gyárakba, hogy tanulmányozza az egyszerû, haragos, piszkos és durva munkásemberek viselkedésformáit, hogy lehaverkodjon velük, s meglesse, hogyan káromkodnak, amikor karjukat letépi a gépszíj? Próbáljam elhitetni az ilyen emberrel, hogy a mûvésznek nincsen szabadnapja, hogy a mûvésznek minden nap munkanap? Meg azután azért is megértem én az ilyen embereket, mert ezek elmerülnek szûkre méretezett kis világaik különbözõ gondjaiban és elvetik-learatják a gabonát, házakat építenek, írni, olvasni tanítják gyermekeinket, számítógépeket, holdrakétákat terveznek, s amikor én elkezdem a munkát, nekik a fáradságtól már leragad a szemük. Nem bírják az éjszakát! Hogy azután egy mûvész gyakorol, meg vonalakat húzgál, az elõttük valahogyan nem tûnik igazán munkának.
A mûvész teremteni akar!
Igaz, a hétköznapi ember is éppenséggel ezt teszi, csak talán nem mondja. Pedig mindegyik teremt valamit. Valamit, amit meg lehet enni, amiben lakni lehet, amelyikkel gyorsabban utazhatunk, messzebbre juthatunk el, vagy amelyik kiszámít, felmelegít, lehût, meggyógyít. De, sajnos, nem megy bele a fejébe, hogy van még valami, ami nélkül nem igazán ember az ember! Nem is tudom, mi nyithatná meg az ilyenek értelmét? Mi az, ami megváltoztathatná a kulturáról és a mûvészetekrõl alkotott elképzelését? A hatékonyabb ismeretterjesztés, vagy a hatékonyabb félrevezetés? Lehet, hogy már egyikre sincs szükség! Hiszen ez az ember is vesz könyvet, rádiót, lemezt, hírlapot s a kultúra, mint valami ködfoszlány, beszivárog, beoson minden otthonba, minden kis világba s lehetsz bár az egyszerûek között is egyszerû, dúdolni kezded, amit nem is tudod, hol hallottál, beledúdolod gyermeked fülébe is, hogy erre neki szüksége van, különben olyan sivár lesz az élete, mint a parasztnak, aki mást sem tesz, mint elvet, learat, megint elvet, megint learat.
Közben ámulunk az agg karmesterrõl szóló mese hallatán, amely szerint az a legnagyobb viharban is ott ült a tengerparti sziklán, s kezével utánozta a sirályok lágyívû röptét, hogy eltanulhassa tõlük, majd pedig attól szebben, jobban vezényelhessen. Ezt a mesét, - meg kell döbbenni! - kiskoromban hallottam egy másik gyerektõl. A gyerek is, én is, meg bizonyára még sok más gyerek, aki azóta mind felnõtt már, kimondottan tisztelettel gondolt az említett karmesterre, s meg sem fordult a fejében, hogy ilyen karmester soha nem létezett. A történetre biztosan sokan ráismernek, mert gyanútlan felnõtt is elmesélte már nekem nem egyszer: lám, így terjednek pl. a téves zenei ismeretek!
Nos, a mûvészet az más! Az egy csodálatos világ! A színfalak mögé nem lehet csak úgy, jelszavak, jelmondatok nélkül bekukucskálni! Nem ám! Legfõképpen a hétköznapi embernek nem! Hóóógyne! Hogy elrontsa az illúziót, s megfejtse a trükköt?!
A marslakók tanácstalanul néznek egymásra, hátha valamelyikük ért ebbõl valamit. Igen, mert úgy látják, hogy a mûvészek kimondottan igyekeznek úgy tenni, mintha mûvészetük legalább egy lépéssel mindíg elõrébb járna, mint amit a közönség még megérthet. Ugyanakkor az egyszerû ember magából indul ki és csak annyit lát, hogy a mûvészt megfizetik, tisztelik, felnéznek rá, megbecsülik, mögötte összesúgnak, elõtte pedig kinyitják az ajtót. A mûvésznek minden mozzanatát illik megtapsolni, de közben jár neki a szinte mellékesen, cinkos mosollyal átcsúsztatott boríték, amíg a dolgozó embernek csak fapofával csapják oda a durva, barna zacskóba dugott fizetést. Pedig szerinte a mûvész nem csinál mást, mint pózol, firkál, cincog, üvölt, komédiázik, meg kitalál mindenféle marhaságot, s elvárja, hogy akik ott lent állnak, tisztelettel fogadják, amit kapnak, úgy csináljanak, mintha kaptak volna valamit. De nem! Az egyszerû ember azért sem! Neki az illõ taps után máris a holnapi munkán jár az esze: a várható terméshozamon, egy új és jobb óvodán, egy még biztosabb hibajelzõn, a halállományon, meg hasonlókon. Tiszta mûvészet! Áhitatos sóhajok, vallomások, eszmék, hitvallások, gesztikulációk, megfogalmazások, lelki vívódások, különc viselkedés az egyszerû ember számára felfoghatatlan. Ezek úgy gondolják, hogy a mûvészek azok, akik fizetség nélkül is mûvészek a maguk, kis családjuk, barátaik vagy akár az egész világ örömére.
Az ember talán arra a legbüszkébb, hogy van kultúrigénye. Kívánja a szépet, a szebbet és az annál is szebbet. A mûvészek azt állítják, hogy a szebb utáni örökös törekvésünkben is segítségünkre sietnek. Évszázadokon át az jelentette a szépet, ami szemet-gyönyörködtetõ, élethû, ékesszóló és dallamos volt. Azután azonban elkezdõdött, s ma is lankadatlanul folyik a stílusok harca, az útkeresés, a kifejezési forma kutatása, hogy a mûvészet még igazabb legyen, még hívebben mutassa ki a dolgok és érzelmek belsõ tartalmát vagy még világosabban: választ adjon az emberiség lelkét szorongató kérdésekre. Ismerõs kifejezések? Milyen hangosak és milyen üresek! Mint a fogkrém reklámja: Még fehérebb lesz a fogad! Még jobb a leheleted! Ezt olvastam már az 1935-ös Tolnai Világlapjában is. Most, hetven évvel késõbb sem lehet még jobbat lehelni. Bezzeg könnyû dolga volt a régi mestereknek! Nekik nem kellett éjszakáikat átizzadni, literszám inni a vörösbort a mûvészeti feladat megoldásának mikéntje miatt. És azt sem kellett megfogalmazniuk, hogy miért csinálják éppen úgy, ahogyan csinálják. A régi mûvész, talán valami téveszme hatására, akkor volt jobb a többinél, amikor õ volt a jobb! De ez nem ötleten, kifejezési formán és stíluson múlott, hanem a mesterségbeli tudáson. A téma megrendelt volt, s nem lehetett mellébeszélni. Az utóbbi másfél évszázadban annyi mûvészeti stílust ismert meg az emberiség, hogy ha csak a mûvészettörténészek által számontartottakat vesszük figyelembe, már fel kellene tûnjön, hogy ez nem lehet valami normális dolog! Hiszen hová vezet ez a folyton mást!? Ez nem ugyanaz, mint tökéletesíteni, finomítani, javítgatni (mint éppen a régiek tették, amíg már a jónál nekik sem ment jobban). A stílusok nem azért változnak, hogy azután egy végsõ célt elérve kikiálthassuk: Ezt kerestük! Megérkeztünk! Ezért nélkülöztünk, vívódtunk, kisérleteztünk! Elértük azt, amit már nem lehet tovább fokozni!
Ehelyett:
A zenei berkekben már sokan a zenemûvészet meghatározást is elavultnak tartva találóbbnak vélik a hangmûvészetet (hang-szobrászatot és még néhány egyebet), s nagyokat csapkodnak a homlokukra, mert idáig nem jutott eszükbe, hogy a zene nem okvetlenül a melódiával, harmóniával és ritmussal azonos!
Közben megismerkedünk a mindíg visszatérõ rémálommal, amelyben bizonyos mûvészek vádolják a világot, meg a társadalmat, s még jó, ha legalább célozgatnak és nem mellébeszélnek, mert azt mondják, gondolatot akarnak ébreszteni. Érzékeltetnek, de nem mondják ki, rámutatnak, de elhallgatják a hogyant. Arra nem gondolnak, hogy vajon közönségük érti-e, mirõl is van szó? Nem bizony! Itt jön az értetlenségrõl, meg a sajnos
még nem tartanak ottról szóló kesergõ, amely soha nem ér véget, mert azt maga a mûvész valójában nem is igazán akarja. Tényleg: a mûvészetekben állandóan megy a vádaskodás, az emberiség-önmagunk ostorozása, a társadalom figyelmének felhívása, rámutatások, halvány célzások, messiáskodások.
Tükröt akarok állítani az emberiség elé! Ezt én is mondtam, amikor még fiatal koromban festettem, mert nem tudtam, hogy ezzel már más is fenyegetõzött, meg azután azt hittem, hogy az én tükrömbe valaki bele is néz majd. Fenét! Na és ha igen!?
A stílusok tehát szaporodnak, de az Igéret Földje még konturjaiban sem látszik!
Amikor a marslakók javaslatára a mûvészetek történetében a stílusokat visszafelé követtem, folytonos tisztulást tapasztaltam. Kevesebb volt a mesterkéltség és megszûntek, hiszen feleslegesek is lettek volna a megmagyarázások.
A zene századain visszafelé haladva kitisztultak a harmóniák, egyszerûbb lett a melódia, érthetõbb lett a ritmus.
Az ebben a múltban szerzett tapasztalatok arra bátorítottak, hogy az idõben még messzebbre menjek vissza.
Azt láttam, hogy fokozatosan eltûnt a mûvésziesség, s helyette ott találtam a rajzolni, faragni szeretõket, a mesék és legendák megörzõit, elmondóit, meg azokat, akik felkapták a fejüket a hórukkolva erõlködõ vadász nyögésére, s azután oda is szaladtak hozzá. Nem segíteni, hanem, hogy a vadásszal együtt hórukkoljanak. A nyögés kedvéért. Kórusban. Nyögkarban. Ez zene volt. Együttes! Az elsõ munkadal. Akkoriban sokan görgettek követ, csak úgy, kedvtelésbõl, s a nyögésbõl akkor lett valóban zene, amikor ehhez már sem kõ, sem dorong nem kellett. Dehát, ezt én csak gondolom! Nem biztos ám, hogy pont így történt.
Mégis: a nyögõk, a faragók, a rajzolók és mesélõk mindennél fontosabbnak tartották a táplálék megszerzését és a személyes biztonságot. Akit nem érdekelt, az nem rajzolt, nem faragott, nem mesélt, csak vadászott, táplálkozott és pihent. Sokan azonban, ha más dolguk nem akadt, szívesen megnézték mások rajzát, faragványát, vagy hallgatták a mesélõket. Amikor azután másnap, meg sokadik nap is arra ólálkodtak, a rajzoló-faragó-mesélõ rájuk ismert és örült, hogy megint eljöttek. Nem tudta, hogy látogatóit késõbb közönségnek nevezik majd. Felvetõdik a kérdés: melyik igény volt a döntõ? Az alkotó büszkesége, vagy a közönség érdeklõdése, a fogyasztói igény tette foglalkozássá ezt a kezdetben érdek nélküli, ártatlannak indult kapcsolatot? Talán, noha ez kérdés, ezen a fokon még egyik sem, de már elindult egy folyamat - vagy miért is ne nevezném erjedésnek? - amelynek az elsõ szakasza akkor zárult le, amikor a magát és a másokat szórakoztató vadász elõször fogadott el húst a vadból, amelynek felhajtásában, elejtésében maga nem vett részt. Szórakozott. Eladásra!
Fizetségért!
Persze! Az emberek fizettek, mert szükségük volt a mûvészeteknek már ezekre az elsõ megnyilvánulásaira is. Ez a fajta szükség tette emberileg szükségessé a mûvészeteket. Mit nem lehet ezen érteni?
Ez tehát azt jelentené, hogy ez a megfizethetõ, megfizetni való-illõ szükség tette jogossá a mûvészetek létét, elterjedését, további alakulását?
Itt van két momentum, amelyet el kell választanunk egymástól, nehogy becsapjuk önmagunkat. Az egyik: a rajzoló-faragó-legendákat mesélõ, már egyre kevesebbet vadászó-dolgozó ember akkor is (hiszen addig is!) folytatná kellemes idõtöltését, ha a kutya sem figyelne rá, mert neki ez megtetszett, örül a kezében formálódó figurának, a szinte feléledõ rajznak, az emlékeiben megmaradó, fantáziájában alakuló történeteknek. Ettõl azonban még sem a faragó, sem a rajzoló, sem a mesélõ nem lett mûvészember! A minden késõbbi gondolkodásunkat, ítéletünket megzavaró pillanat az volt (és ez az elõzõtõl különválasztandó másik momentum), amikor ezek észrevették, hogy jönnek az emberek megnézni, meghallgatni. Ez elismerés, ez már egy bizonyos fajta megfizetés volt, amely egycsapásra létrehozta a versengést a faragó és faragó, rajzoló és rajzoló, mesélõ és mesélõ között. Innen az azonnali, a legelsõ lépés a titkos fogások, módszerek, a képlékenyebb anyagok és jobb szerszámok kérdése volt: a versengésbõl már a rákövetkezõ pillanatban szakma lett. Amikor az érdeklõdõk a fizetséget is felkínálták, a szórakozásból megélhetés lett. Csakhogy voltak ám, akik nem faragtak, nem rajzoltak, nem meséltek, s még az érdeklõdõket is kinevették, megszólták, néha még haragudtak is rájuk: egyszerûen nagyon jól megvoltak az õ szórakozásuk, szórakoztatóik nélkül, mert az egyetlen fontosnak a vadászatot, a munkát, a csemeték etetését tartották. Ilyenek mindig voltak, ma is vannak, s lesznek is. Többségben. Hát micsoda disznóság az - mérgelõdtek -, hogy egyesek munka helyett farigcsálnak? Én meg hajnalban kelek és keményen megdolgozom. Nos, igenis tessék tudomásul venni, hogy a megfizetett, a megélhetéssé lett szórakozásnak igazából ezek miatt a dolgozó, munkából élõ emberek miatt kellett nevet adni, azért, hogy azután késõbb elõálljon a helyzet:
Nem dolgozik? Akkor mibõl él?
Ja, mûvész? Az más!
Ezt az az más!-t belénk bifláztatták a századok, a jóhiszemû tanárok, valamint a mûkereskedõk és persze maguk a mûvészek.
Itt van például a gördeszkák, kis sportkerékpárok esete. Valaki elkezdte. Milyen vicces! Egyre többen vették: siker lett! Elsõsorban az amerikai iskolákban elterjedt versengési játék: két gyerek két, egymással szemben mozgó ugrókötelet forgat, s a harmadik gyerek, anélkül, hogy a kötelekbe gabalyodna, egyik lábáról a másikra ugrál. Az a gyõztes, aki két perc alatt a legtöbb lépést teszi. Mármost ezeknek a gördeszkáknak, kerékpároknak, kötélugrálásnak és sok játéknak máris vannak helyi, országos és ú. n. világbajnokai: nevei, nagyjai. Ezek a címek, vagy már a legjobbak közé tartozás ténye is, ösztönzi, serkenti, egyenesen kötelezi a játékost az elmélyültebb, módszeresebb hozzálláshoz. Hosszú, fárasztó edzések, taktikai megbeszélések, szakosztályvezetõk, mesteredzõk, csapatkapitányok, sportorvosok, a versenyek megrendezõi-szervezõi, na meg a szokásos csipegetõ kishalak: a pereces, a kolbászsütõ, az italárus, stb. A versenyzõ felek, ezt mindenki jól tudja, mint ellenségek néznek-gondolnak egymásra: a kötélugrálók összedugják fejüket, mondókával biztatják egymást, s közben felmérik, mi várható az ellenfelektõl. A versenyt már napokkal megelõzi az egyre fokozódó izgalom. Nos, ezek a versenyzõk, idõnként még a trénerek, csapatkapitányok is, belekerülnek egy mágikus, egy bódító, varázslatos atmoszférába, amelyben mindennapos elfoglaltsággá, hétköznapi létfeltétellé, küzdelemmé, gyõzelemmé, vereséggé, összetartozássá, ellentétté, átizzadott éjjelekké, számítássá, taktikává, vagyis üggyé válik a gördeszka, a kerékpár, az ugrókötél, vagy az ulti, a bridge, a billiárd, a hegymászás, és kinek mi. Micsoda eszeveszett gondolat lenne ránkfogni, versenyen kívüliekre, hogy mi, gördeszka és a többi nélkül, nem is vagyunk teljes emberek, nem is élünk civilizált, mûvelt ember módjára? Legyintés helyett gondoljuk át, képzeljük el azt az idõszakot, azt a pillanatot, amikor az elsõ festõ elõször jött rá, hogy inkább talán ecsettel kellene megpróbálni, amikor az elsõ szobrász maradandóbb anyagot, jobb szerszámot kezdett keresni. Vegyük észre, hogy ezeknek a játékoknak is voltak szponzorai, versenyzõi, szakosztályvezetõi, csapatkapitányai, szervezõi, s még ital- és kolbászárusai is. Ezeknek mindennél fontosabb volt üggyé tenni játékosaik sorsát, dobogót tenni alájuk, s - azt a látszatot keltve, hogy ezek nem vehetõk egy kalap alá a többi vásári komédiással - nevet adni nekik. Így lettek azután a fizetségbõl, a bizonyos határig megkülönböztetésben élõ festõk, szobrászok, házi zenészek, táncosok, komédiások: mûvészek, s amit pedig ezek produkáltak: mûvészetek.
A tudatlanság, az ismeretlentõl való félelem kis szobrocskákban, festett képecskékben, vagyis bálványokban öltött alakot. A vallások terjedésével kapóra jöttek azok, akik meg tudták formálni a modernebb bálványokat, angyalkákat, szenteket, vagy bármit, amire szükség volt. Természetesen csak a legügyesebb kezek munkái keltették fel a figyelmet. Ezek meg is kapták a jutalmat. Azután legközelebb megint. Kinek csináljak még? Megyek, uram! Készen is van, uram! Köszönöm, uram! Aki pedig fizetséget kap, az vásárolhat, javakhoz, értékekhez, legalábbis egy kis anyagi biztonsághoz juthat. Miért is menne az ilyen ember vadászni? Miért szegõdne el szolgálónak, zsoldos katonának? Vagy talán legyen dolgos kézmûves? Ha egyszer szórakoztatva is megélhet? Gyönyörködtetve?
(folyt.köv.)
|
|
|
- October 14 2008 15:06:10
Kedves László!
Ne vedd rossz néven, de csak beleolvastam most a történet folytatásába imitt-amott. Kevés az idõm ennyi sok minden elolvasására.
De a következõket vontam le belõle: a dallam, ami megszületik egy-egy instrumentum hurjain, vagy billentyûin, ugye elszáll, és nem alkot maradandót, úgy mint ha pl. megépítünk egy házat, leírunk egy szöveget, és kinyomtatjuk, stb. stb., ezért van az, hogy megörökítjük valamilyen hanghordozón, az utókor számára. És persze azért, hogy ha nincs mindig ott egy zongorista, aki elzongorázza nekünk a hõn áhított zenemûvet, akkor meghallgathassuk lemezrõl, kazettáról, ahányszor csak akarjuk.
Pedig élõben mindig szebb és élvezetesebb a zene!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- October 14 2008 15:54:22
Igen, ezzel kapcsolatban ez a helyzet, de ne vágjunk a dolgok elébe. Ezért is írtam ennek a résznek az elejére, hogy "Kemény szavak stb "
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 25. Thursday,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
