|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,201
|
|
Avagy: hogyan került a nyakörv Jimmy nyakára?
New York elõkelõ, gazdag helyein - a Park Avenue-n és környékén, a sikeres üzletemberek és milliomosok paradicsomában -, az inflációnak és a depressziós hangulatnak még nyoma sem található. Azon a környéken nem ritka látvány, hogy a luxuskörülmények között élõ emberek családtagnak tekintett, agyonkényeztetett kutyáit, külön erre a célra felfogadott, jól öltözött személyek sétáltatják.
Már többször láttam egy jóképû fiatal srácot, ki lezser, sportos szerelésben villogott, egyszerre mindig sok kutyát sétáltatott, s nagy népszerûségre tett szert a környéken. Egyik napról a másikra azonban úgy eltûnt, mintha a föld nyelte volna el. Az a pletyka járta, hogy szadista állatgyûlölõ volt, és ezért kirúgták az állásából. Amikor hat-hét csodakutyát a közeli parkban sétáltatott, valaki észrevette, hogy az egyik nyüszítõ családtag automata póráza rövidre volt lezárva. Vagyis: ezáltal a szerencsétlen sorsú kutyus pár percig több mint nyolc-tíz méter távolságra került a társaitól.
Több év óta élek Amerikában, de eddig, a sok elfoglaltságom miatt, soha nem tudtam idõt szakítani az újságok hirdetési rovatainak böngészésére. A napokban, az egyik hosszú utazásom alkalmával, magammal vittem a The New York Times vastag, vasárnapi számát. Találomra kinyitottam, és éppen egy oldalnyi bizarr hirdetést találtam magam elõtt.
Bevallom, addig soha nem gondoltam arra - a hirdetések böngészése elõtt -, hogy milyen frekventált pozíciót és státusszimbólumot jelent a mai világban, ha valaki macskákra vagy kutyákra vigyáz, míg a hûséges gazda valamelyik más államban piheni ki heti fáradalmait, vagy esetleg az éjszakai szórakozás utáni macskajajt.
Ezek a cat sitter (macskavigyázó) vagy dog walker (kutyasétáltató) pozíciók - ez a hivatalos nevük -, a legkeresettebbek pillanatnyilag. Nem csoda, ha egy megüresedõ helyre több tucat jobb sorsuk felé kacsingató jelölt pályázik. Ezt a biztos egzisztenciát kecsegtetõ állást egy rutin nélküli, s fõleg a négylábúakat nem kedvelõ személy pillanatok alatt elvesztheti. (A gazda kifinomult érzéke még a koromsötétben is csalhatatlan, mert megérti, ha az imádott cicája vagy kutyusa panaszos nyávogással vagy ugatással reagál a neki nem megfelelõ, unszimpatikus rpót gazdirara.) Ezekbõl a biztos jelekbõl véglegesen megpecsételõdhet a dilettáns vagy svindler cat sitter vagy dog walker sorsa, mert akinek nincs empátiája, és nem képes azonosulni a rábízott családtagokkal, az jobb sorsot nem is érdemelhet.
Egy briliáns ötletem támadt a hirdetési rovat hatására. Tüstént elhatároztam, hogy megpályázom azt a rangos állást, hogy a fizetésemet kiegészítsem némi plusz jövedelemmel. Kiollóztam az újságból több címet, és kapásból kiválasztottam az egyiket. Sajnos nem a legszerencsésebbet, mert a hirdetett cím a harminckilencedik emeletre szólt, ami némi félelmet keltett bennem.
Egyre csak azon morfondíroztam, hogy mi lesz velem, ha az egyik kedvenc gyermekemnek sürgõs dolga lesz, és nem bírja ki a hosszú utat a liften a harminckilencedik emeleti mennyországtól a földig. Akarom mondani: az utcáig. Még az is elõfordulhat egy ilyen irdatlanul nagy úton, hogy a nagy sebességû lift felgyorsíthatja a kedveseim anyagcseréjét. (Hacsak nem kaptak speciális, méregdrága kiképzést.)
Még rágondolni is szörnyû, hogy mi lenne velem, ha az egyik kutyus véletlenül ott felejtené névjegyét a süppedõ szõnyeggel borított, kellemesen zenélõ liftben. Valószínû jól megkergetne a személyzet, mert azt gondolnák félreérthetetlenül, hogy nem az intelligens kutyáim, hanem én voltam a bûnös, kire hirtelen rájött a sürgõs. Még az is eszembe jutott, vajon mi lenne velem, ha valamilyen oknál fogva lerobbanna a lift. Akkor a díszes társaságommal kutyagolhatnék, a nyelvemet lógatva, a földszintig.
Önmarcangoló gondolatokkal végre megérkeztem a megadott címre. Nem lepõdtem meg, mikor láttam, hogy a felhõkarcoló harminckilencedik emeletén már több tucat jelentkezõ topogott lázas izgalommal. Tüstént hatott rám a feszült, ideges atmoszféra. (Jól emlékszem, ahhoz hasonló, térdet remegtetõ helyzetben legutoljára az érettségi vizsgáim elõtti percekben voltam.)
Szerencsére meglepõ gyorsasággal fogyott az álláskeresõk sora. Körülbelül négy-öt percet fordítottak egy személyre. A lakásból távozó lógó orrú jelentkezõket mindenki körülállta, és türelmetlenül faggatta a felvétel körülményeirõl.
Rövid idõn belül elõttem is megnyílt az ajtó. Beléptem az antik bútorokkal berendezett nagyméretû elõszobába. A falon különféle méretû híres olajfestmény függött, dúsan cirádázott, aranyozott biedermeier keretben, melynek néhány másolatával találkoztam több magazinban. A süppedõ perzsaszõnyegre rálépve, azonnal tudtam, hogy nagyon elõkelõ helyre kerültem. Körülöttem körülbelül nyolc-tíz jelentkezõ ült királyi kényelemben, a bõrfotelokban és a rekamiékon, várva, hogy rájuk kacsintson a szerencse. A bejárattal szemben, egy dekoratív, gazdagon cirádázott, mahagóni íróasztal volt. Mögötte egy filmsztár formájú, bõvérû, hosszú szõke hajú nõ ült, félelmetesen kurta szoknyában, szép ívelésû, formás combját feltûnõen mutogatta. Mélyen dekoltált fehér selyem blúza alig takarta el veszedelmesen hullámzó dús kebleit. Jól ápolt kezén vakítóan csillogtak brillgyûrûi. Azon csodálkoztam, hogy bírja ki a hosszú, törékeny ujjai és karcsú csuklói a káprázatos ékszerek súlyát.
Jól emlékszem az elõttem lévõ személy nevére. Jimmynek szólította a hamvasszõke ringóság. Valamit somolyogva súgott a fülébe, amitõl Jimmy - mint kamasz fiú az elsõ csóktól - fülig pirult.
- Még... még... azt is nekem kell csinálni?! - kérdezte rákvörösen, hosszan elnyújtva a szavakat.
- Excuse me, Miss -, meg tudná nekem mutatni, hogy... hogy... hol találom meg... az izé... a... férfimosdót?... makogta a kínos témáról elterelõ kérdést zavarában.
- Ennyire sürgõs, darling?!- kérdezte kacér, fogpasztareklám mosollyal a reprezentatív szépség. - Siess vissza, Jimmy, megvárlak, mert még... nem válaszoltál a legfontosabb kérdésemre - felelte, s mosolygó szemével provokatívan fejezte ki félreérthetetlen gondolatát.
- Menj át a két szobán, és mindjárt megtalálod, hogy hol van a mellékhelyiség - mutatta az irányt gyûrûi csillogásával.
A helyemrõl azonnal felugrottam, és Jimmy nyomába vágódtam, ki a hangtalanul mûködõ ajtót nem hallotta, amit becsuktam magam mögött. A váratlan meglepetéstõl földbe gyökerezett a lábam. Jimmy, a rózsaszínû, virágmintás pissoir elõtt állva artikulátlan hangon morgott és vakargatta magát, mint egy rühes kutya.
- Mit gondoltok, ti rohadt dögök, ti többek vagytok nálam?! Én ugráljak nektek? A kurva anyátokat! Négy lábatok van, nekem csak kettõ. Én a ti korotokban még a bilin gyihelõdtem, hogy bele találjak! Ti meg szakács készített kaját zabáltok, minden nap mást! - fakadt ki mérgesen magából, miközben vicsorogva felemelte egyik lábát, mint egy kan kutya, és megcélozta az elpirult rózsaszínû kínai porcelánkagylót. Abban a pillanatban valaki elhúzta a beépített fürdõkádat körülzáró dekoratív tejüveg ajtót. Egy jól ápolt idõsebb úriember hajolt ki, azon csodálkozva, hogy mit keres a kutyája ebben a szokatlan idõpontban, a fürdõszobában. Meghökkenve pillantotta meg a bolhás kutya táncát járó, vicsorgó fiatalembert, ki a kutyáit megcsúfoló biológiai funkcióját végezte fél lábon. Az örömtõl kipirult arccal, érces hangon kiabált a ringó mellû csodanõnek:
- Judy baby! Megvan az új dog walker! Nagy kutyát fogtunk! Befejeztük a felvételezést!
A váratlan meglepetéstõl Jimmy, szoborként megmerevedve bámult. Még ideje sem volt kétlábra állni, csak a fürdõkádból hirtelen kilépõ házigazda vigyorgó tekintetétõl tért magához. Sebtében szalonképessé tette magát a nem várt elõléptetése alkalmából.
- Én... ééé-én... csupán... azért akartam izélni... - makogott zavartan a tetten ért új dog walker.
- Kutyabaj! - mosolygott elégedetten a háziúr. - Arnold Goldsmith vagyok fiam, de te csak hívj bizalmasan Arinak. Oké? - mutatkozott be érces férfihangon a joviális úriember, s amikor kezét nyújtotta, még jobban látszott a rangja, a nehézveretû aranykarkötõje és vaskos pecsétgyûrûi révén.
- Jimmy vagyok, tisztelettel- válaszolt alázatosan, mélyen meghajolva. Ugye... ugye... megbocsát... izé... megbocsátasz Ari? Nagyon röstellem, amiért összekutyultam a...
- A kutyafáját fiam! - vágott bele Jimmy félénk, együgyû szabadkozásaiba. - Kihagytad a lényeget a nevedbõl. Ezentúl, jól jegyezd meg, nehogy elfelejtsd a rangodat, ha valakinek ismét bemutatkozol: Jimmy, a dog walker vagy! Érted, fiam?! - Ezzel barátságosan átölelte a remegõ lábú fiatalembert és kisétáltak az aranyhajú ladyhoz, aki szemmel láthatóan nem a feleség szerepét töltötte be a házban.
- Ari!... Látta már Jimmy a drágáinkat? - somolygott kedvesen a bombázó, de a választ meg sem várva. - Lola, Lucky, Dolly, Henry, Gina, Candy, Fancy!... Come on, let's go! - még ki sem mondta a tõsgyökeres angol neveket, máris csaholva körbevették a nemrégen még fél lábon gyakorlatozó Mestert a négylábú családtagok, a csodakutyák.
A szûkölõ kutyafalka mohón szaglászta Jimmy friss illatát, a sebtében bezárt nadrágslicc cipzárán. Boldog, szertelen ugrándozásaikkal és futkozásukkal fejezték ki gazdájuknak határtalan örömüket, mert Jimmy személyében egy méltó rangra szublimált új barátot kaptak.
A nagy zûrzavart kihasználva óvatosan kiosontam a lakásból. Mint a nagysikerû filmeknél, happy enddel végzõdött a történet. Hálát adok a sorsnak, hogy nem reám esett a forróvérû lady választása, mert minden bizonnyal sokkal rosszabbul végzõdött volna a sztorim.
- Szegény Jimmy! ... Szegény gyerek! - ismételgettem hazafelé menet, mély empátiával és õszinte sajnálkozással.
- Lesz a szerencsétlen fickónak épp elég dolga! - a ragadozó nõstény magabiztos mosolyára gondoltam.
Megjegyzés: Délutáni sétám közben az egyik utcai hirdetõ oszlopon egy bizarr hirdetésre lettem figyelmes, mely alapján írtam fenti novellámat. Hevenyészett magyarnyelvû fordításban:
KUTYASÉTÁLTATÓ ÉS MACSKAVIGYÁZÓ!
Megbízható, felelõsségteljes személy kiváló ajánlólevéllel keresi törzskönyvezett
kutyák és macskák fõállású gondozását. (Minimum 25 dolláros órabér)
Információ: Mr. Winston Patterson Telefon: 000-000-0000
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 23. Tuesday,
Béla napja van.
Holnap György napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
