|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,201
|
|
Addig kell szeretni, amíg nincs túl késő!
A temetési szertartás után Györgyit megszólította egy kedves arcú, de nagyon szomorú asszony. Gyászruhában volt, és közvetlenül a ravatal mellett állt a szertartás alatt. Ezért azt gondolta, hogy közeli hozzátartozó lehet. Nem ismerte az apja életét egyáltalán. Soha nem válaszolt a telefonhívásaira, a leveleire, végleg kitagadta az életéből a férfit. Most meg ez a nő! El sem akart jönni a temetésre.
- Judit vagyok, az édesapád felesége! Szeretném, ha velem jönnél. -
- Mit akar tőlem? Semmi közöm magához! El sem akartam jönni! -
- Én telefonáltam neked. Az édesapád remélte, hogy még utoljára láthat. Várta, hogy meglátogatod a kórházban.-
- Minek! Sose törődött velem!-
- Nem akarok vitatkozni veled! Muszáj velem jönnöd! Nagyon sok mindent meg kell beszélnünk, ő is ezt kívánta.-
- A soha viszont nemlátásra!-
A lány sarkon fordult, és faképnél hagyta az apja özvegyét. Esze ágában sem volt bármit is megbeszélni ezzel a nővel! Elvette az apját tőle! A szülei elváltak ez miatt a nő miatt! Most meg húsz év után ne akarjon tőle semmit! Dühöngött magában.
Nyolc évesen maradt az anyjával. Miután meghalt, teljesen egyedül maradt. Ezért is apját vádolta. Soha nem heverte ki.
Két nap múlva egy ügyvéd telefonált, aki időpontot akart egyeztetni Hagyatékkal kapcsolatban. A megbeszélt időben megjelent az ügyvédi irodában. Az ügyvéd fagyosan közölte vele, hogy az édesapja végrendeletét hivatalosan fogják felolvasni. De előbb még van egy kis feladata, és ehhez hívatta magához a lányt.
- Jöjjön, el kell mennünk valahova.-
Beültek az ügyvéd kocsijába, és pár kilométerre a temetőtől, megálltak egy ápolt családi ház előtt.
- Minek jöttünk ide?- Kérdezte Györgyi.
- Jöjjön! Mindent megmagyarázok!-
Szólt a férfi, és beinvitálta a lányt. Úgy látszott, hogy a házban nincs senki. Végig járták a szobákat, de nem értette, hogy miért. A felső szinten egy fiatal lánynak való. bájosan berendezett szoba volt. Neki sosem volt ilyen! Sóhajtott egy nagyot. Az ügyvéd végre elkezdett magyarázni, és nagyon meglepte Györgyit.
- Hölgyem, most elég kényes témát fogunk érinteni. Nos, ez a ház a maga öröksége. Az édesapja és a felesége engem bíztak meg, hogy mindenről tájékoztassam. Mivel ön nem állt szóba Judit asszonnyal! Ő ezt szerette volna megbeszélni és átadni önnek! Kérem, hogy nagyon figyeljen! –
- Sajnálom, de én...-
- Hallgasson! Az édesapja volt az egyetlen barátom! Maga semmit sem ért!-
Az ügyvéd elmondta, hogy az édesapja ebben a házban élt a feleségével a legnagyobb boldogságban. Soha ne merészelje bántani Juditot, mert a világ legrendesebb asszonya. Inkább ismerkedjen meg vele, hogy megértsék egymást. Réges régen ezt kellett volna tennie. És természetesen nem köteles elfogadni az örökséget! Ezzel el is köszönt, magára hagyva a megdöbbent lányt.
A ház valamiért melegséget sugárzott. Nem taszította ki őt magából, inkább vonzotta. Különösen az a szoba az emeleten. Alaposabban meg szerette volna nézni, ezért felment az emeletre. Szép, tiszta, világos, narancsszínű függönyökkel. Látszott rajta, hogy soha senki nem használta, minden vadonatúj volt. Kipróbálta az ágyat, kihúzta a fiókokat, kinyitogatta a szekrényeket. A szoba árnyékos oldalán állt egy szekrény, szinte hívogatta: nyiss ki! Mágnesként vonzotta valami. Gyönyörűen becsomagolt dobozok és csomagok voltak benne. Rengeteg! Bonts ki! Szinte hallotta az unszolást a csendben. Az elsőt kibontotta, és egy csodálatos eredeti Teddy mackó volt benne. Kislány korában ilyenre vágyott, de nem kapta meg soha. Volt egy levél is mellékelve. Ezen elámult! A levél neki szólt! Az édesapjától. Lázasan kezdte kibontani az összes ajándékot, és olvasni a hozzá szóló leveleket. Minden születésnapra és Karácsonyra is talált ajándékot és levelet jó kívánságokkal. Ekkor jött rá, hogy minden ajándékot neki szánt az édesapja, csak ő elzárkózott tőle. A gyerekszobát is neki rendezték be Judittal. De ő elutasította a közeledésüket.
Ekkor meglátta Juditot az ajtóban. Az asszony nagyon szomorú volt, de látszott a szemén, hogy mégis teljesült a férje vágya, bár túlságosan későn.
- Mindig volt a szívemben helyed, most is van.- Mondta Györgyinek.
Hajdu Mária
Adács, 2008. szeptember 19.
|
|
|
- April 28 2009 08:42:55
Kedves Hajdu Mária!
Gyönyörű, megható ez a történet. De ahogy végigolvastam, rögtön felmerült bennem néhány kérdés: Vajon, mikor Györgyi még kislány volt, módjában állt-e elzárkózni apja ajándékaitól pld. a Teddy mackótól és egyebektől? És ezt saját akaratától vezérelve tette-e vagy édesanyja javaslatára, aki esetleg apja ellen nevelte őt? Vagy már kicsi korában fel tudta mérni a helyzetet és úgy érezte, hogy az apja azért hagyta el őket, mert őt talán nem is szereti? Én már hallottam ilyen esetekről.
De olyanról is, hogy idővel, mikor már nagyobbacska, maga dönti el, hogy tartja-e a kapcsolatot az apjával, aki valamikor Őt elhagyta. Persze ezekre most itt nem kaphattam választ, de bárhogy is votl (és van is neki valóságalapja), örülök, hogy Györgyi kárpótolva lett valamiképpen, csak az édesapja nem,mivel nem találkozhatott vele halála előtt.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- April 28 2009 08:47:31
És még annyit tennék hozzá: És is nagyon sajnálom, hogy az apám úgy halt meg, hogy mi, lányai nem voltunk mellette nehéz hónapjaiban, napjaiban, óráiban, mert mi sem tartottuk vele a kapcsolatot. S azóta én is sokszor elgondolkodom, hogy talán alakulhatott volna másként a mi életünk is, de alkoholizmusával sajnos nem lehetett megbarátkozni és együttélni, amiről nem mi, a gyermekei tehettünk. És sajnos, Ő nem volt képes a családja miatt sem lemondani az ivásról, ami később nagyon beteggé tette.
Ugye, milyen szomorú dolgok ezek?
Ne haragudj, kedves MÁria, ezekért a megjegyzéseimért!!
T. Zsuzsanna |
- April 29 2009 16:08:32
Megható történet. Szépen gombolyítod a cselekvés fonalát. Az embernek végig kell olvasni.
Üdv.: jomolnar |
- May 14 2009 13:16:40
Kedves Zsuzsa!
Az édasapám hasonló cipőben járt, mint a tiéd, sajnos. Szerencsére mellette tudtam lenni, bár ő mindent megtett, hogy elriasszon bennünket.
De a történetem nem róla szól. Igazából egyetlen beszélgetés motiválta, amit véletlenül hallottam meg két barát között. Látod mennyi kérdést tettél fel? Ezeket kinek-kinek magának kell megválaszolni. Elgondolkodtató, és ez volt a célom vele. Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat.
Szeretettel üdvözöllek: Hajdu Mária |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 23. Tuesday,
Béla napja van.
Holnap György napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
