|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Amikor a mérleg nyelve a szerelem felé billen
Szomorúfűz
Az ankét
„Nem hiszek a véletlen találkozásokban.
A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni.”
Fényárban úsztak az ablakok, szétszóródva csillogtak a fények az üvegeken. Az alkonyi nap színessé varázsolta az égboltot.
A szürke országút kanyarogva rohant előtte. Rádiójából halk zene szólt. Dudorászva kísérte a dallamokat. Hamarosan beér a városba és onnan már csak pár km és otthon van. Gondolatai az utóbbi napok történésein jártak.
Félve indult neki most is az útnak, de kellemesen csalódott. Jó volt a fogadtatás, kellemesek voltak az együtt töltött napok.
Rendszeresen vett részt a továbbképzéseken, ahol már jó ismerősként köszöntötték egymást a kollégákkal. Szobatársa is régi ismerőse volt.
Csütörtökön – érkezése után – kicsomagolt, majd elindult körülnézni. A hosszú autóút után jót tett a mozgás, annak ellenére is, hogy botjával, merev lábával, járógépében nehezen, bicegve járt. Átnézte a kiírt programokat és leült a büfénél meginni egy kávét, üdvözölve a betérő ismerősöket.
Vacsora után a társalgóban ültek össze. 9 órakor házi koncertet tartottak tiszteletükre. Kellemes volt az este. Halk melódiák, - a régi emlékek körülölelték lelkét – könnyeket csalva szemébe. Asztaltársaival – többek között Tamással – sokáig beszélgettek munkájukról, az előző találkozó óta történtekről, rendezvényeikről.
Pénteken részt vett az előadásokon. Kissé kifáradt szellemileg – a figyelem és a fejében kavargó sok gondolat miatt. Jól esett a késő délutáni, vacsora előtti séta a parkban.
Vacsora után – munkájukhoz kapcsolódóan – irodalmi műsor volt.
Tamás gitárral kísérte a verses előadást.
Később többen táncoltak. Brigi figyelte a táncosokat és hallgatta a zenét, dúdolva a dallamokat. Így ült le mellé Tomi. Ez az este is nagyon kellemesen telt. Beszélgettek, nevettek sokat, de vibrált körülöttük a levegő.
Mikor elköszöntek egymástól, már jóval éjfél után járt az óra. A lány nehezen aludt el zaklatott érzéseivel a szívében.
Szombaton csendes napjuk volt. Délelőtt még egy előadást tartottak – a találkozó összegzéseként. A férfi csendesen ült mellette. Látszott, hogy gondolataiba burkolózik. Kerülték egymás tekintetét. Mindketten féltek a búcsúzástól.
Évek óta vettek már részt ezeken a munkatalálkozókon, de ezen kívül is tartották egymással a kapcsolatot – neten és telefonon. Mindent tudtak egymásról. Mindkettőjükben ott bujkált a kérdés: hogyan tovább. Zaklatottak voltak. Már sokkal több ez köztük, mint barátság, de a lány mozgássérültsége miatt félt a kapcsolattól.
Brigi nem halaszthatta tovább. Délután haza kellett indulnia, hiszen hosszú kilométerek álltak előtte.
Üres volt az út – csak ritkán suhant el mellette egy-egy autó. Néha belenézett a visszapillantó tükörbe, de akkor is a férfi szemét látta maga előtt. A vágyódó kérdéseket, a homályos fátylat, ahogy szemeit szemébe mélyeszti a búcsúzáskor. Pedig, ha kicsit figyelmesebb, észreveszi az autót, amelyik az ő tempóját követve kíséri. Suhantak a kerekek. Az alkonyi Nap gyönyörűre színezte a látóhatárt. Susogtak az utat szegélyező fák, ahogy elhaladt mellettük. Máskor minden útján új és új csodákat fedezett fel, de most csak a gondolatok sorakoztak az elmúlt napok eseményei körül.
Beért falujába. Még egy kanyar és befordult az utcájukba. Bekanyarodott lakása elé a kapuhoz. Legnagyobb meglepetésére egy ismerős autó állt meg mögötte. Tamás.
A meglepetéstől és az örömtől könnyei végigfutottak arcán.
|
|
|
- május 26 2012 06:31:02
Annyira örülök, hogy Brigi és Tamás egymásra találtak!
Kedves Gitka! Nagyon tetszett az írásod! A továbbképzések
a munkatalálkozó hangulatát, légkörét nagyon színesen fogalmaztad, írtad le. 
Szeretettel, baráti öleléssel: Maria |
- május 26 2012 10:47:39
Kedves Margitka!
Csodálatos szerelem veszi kezdetét Brigi és Tamás között én úgy gondolom. Ha van folytatás én nagyon szívesen olvasnám tőled a következő részben.
Sajnálatos módon a mozgáskorlátozottsága nagyfokú kisebbségi komplexushoz vezetett Brigi lelkében, ami jellemző és úgy gondolom a mozgáskorlátozottak körében - tudom apukámról - ez természetes. De nem lenne szabad, hogy természeteses legyen, ha a társadalom kellőképpen tolerálná ezt a helyzetet, hiszen nem kevesebb attól egy ember, hogy kerekesszékbe kényszerül.
Az előitéleteket kellene az emberek tudatában - már akinek ilyen van - megszüntetni, de mivel nem vagyunk egyformák, ez mindig is létezni fog.
Szeretettel olvastam írásodat, és komolyan mondom érdekelne a végkifejlet a két ember között, ha van. Ha ez fiktív történet akkor folytasd légy szíves nagyon szépen kérlek, ha valós történet akkor is. Ha fiktív, akkor a fantáziád diktál.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- május 26 2012 17:37:44
Kedves Maria!
Így éltem át - aktív dolgozói időszakomban
A mai napig is szép emlékeim vannak.
Köszönöm, hogy olvastál, hogy meglátogattál.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
- május 26 2012 17:45:12
Kedves Évike!
Minden történetem valós, megtörtént. Minden mozgássérült lelke hasonló - legalább is az enyém mindig ilyen volt.
Valahogy úgy éreztem, hogy hasonló sorsú ember való mellém. Talán ezért is rontottam úgy el az életemet. Persze, részben megértem, mert a mozgássérült férfiak mindig királykisasszonyt vártak maguk mellé , aki - hitük szerint - többet tud segíteni, többet tud adni nekik. Nem gondolkodtam a történet folytatásában, mert rövid életű volt ez a kapcsolat, de barátságként hosszú évekig tartott.
Köszönöm értékes gondolataidat, látogatásodat.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
- május 28 2012 00:31:59
Kedves szomorufuz49!
Nagy örömmel vágtam neki kis írásod olvasásának! Hangulata kitűnő, igazi, remek szomorufuz49-es, amiben nem csalódtam eddig! Örültem a biztató befejezésnek, és szomorú lettem, amikor megírtad a valóságot. Saját magam is tapasztaltam az ezekre való visszaemlékezés azért valami tartást ad az embernek, hogy lám, ezt is átéltem, ez már örökre az enyém! Elvehetetlenül!
Egy, a mű szempontjából érdektelen apróság: talán azért mert "fiú" vagyok, a történet feléig semmi nem árulta el, hogy egy lányról szól a történeted annak, aki nem ismer Téged. Mert bottal egy fiú is járhat. Nem?
Szeretettel Andy |
- május 28 2012 18:08:33
Kedves András!
Igazad van - természetesen - egy fiú is járhat bottal, sőt tolókocsiban is. Sokan vagyunk Nem is tudom, hogy történhetett : a kézzel leírt történetem elején szerepel Brigi - valahogy a gépelés során elmaradt és többszöri átolvasásom közben sem vettem észre. Elnézést kérek érte Köszönöm észrevételedet - alkalmasint javítom. Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel: Szomorúfűz |
- május 31 2012 19:50:48
Kedves Gitka!
Gyönyörűszép volt ez a történet, bárki is volt a leány. A végén igen meghatódtam. Bárcsak mindenkinek az óhaja, álmai így teljesülnének!
Őszintén gratulálok!
Szerettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
