Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikDecember 03 2024 20:22:32
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 3
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,211
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Váltás a VERSEK főoldalára P R Ó Z Á K
szomorufuz49: A fűzfa
_V

Szomorúfűz
A fűzfa

A felhők esővel fenyegettek. Mostani hangulatában vágyott az esőre, viharra, - pedig máskor félve figyelte. Az ablakokat rázta a szél, vadul belekapva a felhőkbe. Az égbolt komoran, - lihegve reszketett. Hirtelen borította be az eget a villámlás – a kert fáit megvilágítva, a tó tükrén csillogva. Megvillant, - kinyílt rémülten, s morcosan visszhangzott. Lilás-kék fények cikáztak sűrűn. Dübörgő mennydörgés rázta meg szinte az egész házat és ömleni kezdett az eső. Fantasztikus szépség volt ebben a vad erőben. Lélegzetelállító és félelmetes is egyben. Szívét, lelkét körüllengte a vihar utánozhatatlan illata. Feljajdult minden, amikor a villám lecsapott.
Az emlékezés az érzéseit magával ragadta. Rátört a rémület – visszagondolva arra a viharra. Tekintete elhomályosodott.
*
Szerették ezt a környéket, a hangulatos tájat, a tavat. Azért is teremtették meg itt az otthonukat. Élvezték minden évszak hangulatát, a természet adta szépségeket. A part és a víz élővilágát, a madarakat, a víz illatát, a napsugarak játékát, a naplementéket, a hajnalok színorgiáját, az éjszakák titokzatosságát, de még a zúzmarás, hókristályos teleket is.
A tó túlsó partján – a vízbe hajolva több évtizedes fehér fűz állt. Az évek múlásával egyes ága már nem hajtott ki, de zömében dús hajkorona borította a megújuláskor. Sok időt töltöttek árnyas lombjai alatt. Hallgatták síró dallamát, amikor a szél belekapott lombzuhatagába. Párjának kedvenc témája volt a fűz lerajzolása. Sok képe tanúskodott a tóról, a fűzfáról.
Azon a napon hirtelen tört ki a vihar. Sistergett, csattogott az égbolt. A tavon lángoló fények cikáztak. A nádas adott menedéket a madaraknak, az apró kis állatoknak. A szél vadul süvített, a moraj egyre erősebbé vált, jajgattak, sírtak a fák, egymást védve a vad szélben. Kata óriási csattanásra riadt. Rémülten ugrott ki ágyából és szaladt az ablakhoz. A szépséges fűz, mint a fáklya, úgy lángolt. Könnyes szemmel, fájó szívvel nézte a pusztulást.
A vihar elvonultával kiderült a horizont, a napfény elárasztotta az égboltot. Csak a fa elüszkösödött csonkja meredt magányosan a parton. Vijjogó madarak siratták barátjukat.
*
A következő évben ugyan a facsonkból új hajtások keltek életre, de a fűz emlékére kertjük végébe – a tópartra – ültették azt a kis fát, melyre most rettegve gondolt. Könnyek szorongatták torkát.
Zaklatott, zavaros éjszakája volt. Olykor panaszos, síró hangokat hallott álmában.
*
A hajnal fényei lágy rózsaszínes, lilás, - elmosódott kék szegéllyel keretezték az égboltot. Majd az ébredő napsugarak arany palettát terítettek a horizontra. Felkelve, ablakát kitárva élvezte a reggel minden szépségét. Lélegzetelállító volt. Szeme körbeölelte a kis fát a kertjük végében. Élettől és az esőtől duzzadó ágain galambok turbékoltak, rigók zengték víg éneküket. Fiatal lombkoronája hajlongott a reggeli szélben. Kata szíve rejtett mélyéből a szeretet érzése szárnyalt az új nap felé.

Hozzászólások
Dellamama - augusztus 23 2012 17:24:21
Kedves Gitka!

A fűzfa történetét nagyon szép környezetbe helyezted. A vihar hangulatát csodálatosan adtad vissza.
Szomorú látni a nekünk nagyon kedves fa elpusztulását.
Mégis, hogy újra kihajtott és a madárkák is otthonra leltek, ez szép befejezése írásodnak.
Nekem nagyon tetszett!
Szeretettel ölellek: Maria smileysmileysmiley
szomorufuz - augusztus 23 2012 18:33:09
Kedves Mária!
Valóban - fájdalom, ha meghal a kedvelt fánk, növényünk és szomorúság önti el szívünket. Ugyancsak - nagy öröm, mikor újra életre kel. Olyan sok kedvességet, szépséget ad.
Nagyon köszönöm, hogy olvastál, örülök szavaidnak.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

KiberFeri
29/11/2024 14:28
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
27/11/2024 09:10
Üdvözlők mindenki!
KiberFeri
23/11/2024 10:58
Üdvözletem mindenkinek!
vali75
19/11/2024 09:21
Szép napot kívánok! Erzsébeteknek boldog névnapot!
KiberFeri
19/11/2024 09:16
Üdvözlők mindenkit!
vali75
18/11/2024 07:32
Jó reggelt kívánok!
iytop
16/11/2024 11:52
Szép napot kívánok Mindenkinek!
KiberFeri
14/11/2024 14:32
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
04/11/2024 09:45
Üdvözlők mindenkit!
vali75
02/11/2024 22:09
Jó éjt Napkorong!
KiberFeri
02/11/2024 08:16
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
31/10/2024 09:18
Üdvözletem mindenkinek!
iytop
30/10/2024 07:25
Szép napot kívánok Mindenkinek!
vali75
29/10/2024 21:33
Jó ejszakát mindenkinek! smiley
vali75
28/10/2024 17:38
Sziasztok! Kiszerkesztettem minden beküldött verset, igyekszem majd gyakrabban jönni.
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes