A nap mosolyog a tóban,
Mosolya télen a hóban,
A tüze forró csókban
Szívem tõle álom jóban.
Álmodom, mint folyó vize
Mit forral a nap tüze.
Nem az számít hány fok van,
Az se számít hány csókod van.
Nekem mindig az érzet kell
Minden oly jó a végzettel,
A szív mindig a lélekkel.
Nekem a vég a kezdettel
Hol a vég ott a kezdet kell,
Mert engem mindig érdekel.
Érdekel a kék az éggel,
Érdekel kezdet a véggel.
Nekem mindig, mindig még kell.
Kell a jelen, benne a jövõ
Érezzem, hogy õ a jövõ.
Lássam képét a jövõnek.
Legyen képe a jövõnek.
reitinger jolan - október 28 2008 17:30:49
Egyszóval a mindened.
Szeretettel Joli
Nagyerdessy - október 28 2008 19:44:16
Legyek õszinte?!?. Ezen írásodban van egy gyönyörû szerelmes vers. De még olyan, mint szobrásznak a kõtömb. Legyek kicsit hergelõ? Én is szeretném látni!
ZETA - október 28 2008 20:30:15
Nagyon szépen köszönöm, hogy kinek? Úgy érzem mind kettõtöknek. Szeretettel barátotok ZETA
majus - október 28 2008 21:29:31
Érdekes a versed, az utolsó sor mindent kifejez.
Üdv.:majus
ZETA - október 29 2008 08:33:03
Ez a vers a jövõbe vetett hit és remény, s benne a szeretet. Mint szerelmes vers úgy is megállja a helyét. A kettõ érzés eggyütt igazi.
Torma Zsuzsanna - október 29 2008 09:01:15
Szép volt a játék a szavakkal, kedves ZETA!
A jól rímelõ sorok rád mindig jellemzõek, ami nekem külön tetszik!
