|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
Bús a magyar,az volt mindég
Mióta elvették az örökségét.
Megváltoztatták az ősi hitét
Szokásaikat,mindenükét.
|
|
Ha elmész,fájni fog az emlék,
amikben boldoggá tettél.
Nézz vissza egy pillantra,
Könnyeimben evezhetsz vissza.
|
|
A tavasztól mindig megbolondulok!
Felemel, leejt, kidob, behúz, megbánt, visszanevet,
S mikor parttalan lesz a minden kontúr, és az egyensúly mi belső,
|
|
Volt egyszer egy leányzó,
Pesten lakott szegény.
Ártatlannak játszotta magát
a szerelmek mezején.
|
|
Új életem,nem lesz a régi,
megtanulok én is, felejteni !
azokat,kiket úgy szerettem,
úgy teszek ,sohasem ismertem!
|
|
Zord hidegben bandukol a gondolat,
néz fel az égre,vár szebb napokat.
Napsugár jelezte,tavasz nem messze,
rügyek pattognak fáknak örömére.
|
|
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is.
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilatus lelke nem lesz nehezebb
És könnyebb tán ez istenverte föld,
|
|
Miért is szeretlek, álmodozó nő,
aki úgy rámtekeredik, mint füst, mint szőlő
mellkasom körül és a halántékaim körül,
mindig zsenge, mindig hullámzó? |
|
Úszik a víz a légben,
A halál leselkedik minden lépten.
Krokodilok,százféle kígyók,
Soha nem látott |
|
megszelídítem az unikornisokat
az elveszett négyzetben,
felteszem a gyűszűt középső újamra
és olvasok a tenyeredben.
|
|
Ha minden kivánságunk teljesülne,
Életünknek nem lenne sok értelme.
Vágyódás visz minket tova,megkapni,
|
|
Városszél… Ez rég neve!
Mérföldkő állt itt, a vén,
És most innen leshet le
Sötét lombú tölgy fele
|
|
Ülök a dolgozó szobámba és elmerengek,
Mesélek magamnak, mint az óvónő egy indián regényt,
|
|
Úgy mentem el ebből a világbol,
Hogy ne ébresszem fel az alvókat.
Kik álmodják a legszebb álmaikat.
Elsuhantam egy sötét éjjelen, mikor |
|
A kincs a szívben van, onnan el nem tűnik,
ki szereti az Urat, az soha meg nem szűnik!
Az élet országútján hatalmasat vándorol,
s szerelmét Istennek |
|
Éj végén, fölmosolyg a hajnal,
Bíbor köntösben szinte nyargal…
Éj végén, fölmosolyg a hajnal.
|
|
Késő délután van,naplemente
közeledik világ lecsendesedik.
Crow madarak keresik helyüket,
hol éjjelre megpihenjenek.
|
|
Hazám, ez itt – te vagy!
Szabad föld, drága, nagy,
Tiéd dalom;
Hol atyák sírja rég,
|
|
Ott künn lakik a Zene Istene.
Regöl nekünk ő egész éven át,
Mezőt lehel, s orgona-karzatát
A vén erdőknek zene zengi be.
|
|
Csalódást kelt minden emlék,
Mert szép volt a zöme,
Rájuk gyásszal úgy terülnék,
Mint múltam öltönye,
|
|
Bánthat az élet,
s kínozhat sors!
Mostoha lehet …
… hozzád e kor
|
|
Halványszinű rózsafelhők az égen
Kibújik a nap nagy merészen.
Madársereg csodálatos formában
repűlnek az ég minden irányában
|
|
Világokon hajóztam át,
hogy újra révbe érjek,
tekintetem ma úgy fon át,
akár a tűz, ha éget,
|
|
Kis hóvirág, hát itt vagy már?
A szép tavasz közelben jár?
Ki csalt a fényre így elő?
Ne higgy a napnak, csalfa ő!
|
|
Mily drágák a szívnek az ifjonti képek,
Ha látni kínálja az emlékezet!
A kert meg a rét, bokros erdőszegélyek,
És száz hely, mit sráckorom szerethetett!
|
|
|
|
Ma 2024. April 16. Tuesday,
Húsvét, Csongor napja van.
Holnap Húsvét, Rudolf napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
