Egy csendes éjszakán
Gondoltam rád.
Mosoly ült arcodon
Ahogy kezedet fogom.
Ébren álmodom,
Mint az első bálomon.
Csodás az éjszaka
A legszebb tán álmomba.
Csillagok hullnak az éjbe
Izzóan égve.
Mind lehull a Földre
Eltűnik örökre.
Mosolyod bennem él,
Mint csillag útra kél.
Az nem hull le soha
Bennem az érzés akkora.
Csillagok egyszerű fények
Idézik a messzeséget.
Néha úgy érzem te is
Oly messze vagy, mégis
Foghatom a kezed.
De hol van az eszed
Messzebb, mint csillag lehet.
Hiába lelked ölelem,
Benne az enyém nem lelem.
Kutatom lelked mélyét
Néha olyan, mint a jég.
Ha simogatod kezem
Ezt mind, mind elfelejtem.
Lehet fantáziám ilyen,
Mint buborék a vízen.
Érzem szavad, néha megakad.
Szemed, szád rám nevet
Ezt szeretni nem lehet?
De igen azt mondja a szívem.
Neked adom hitem.
reitinger jolan - június 09 2009 20:31:50
Az érzelmeid hullám hosszán haladsz... fogd a kezét és találd meg mellette önmagad békéjét.
Szép a versed megint.
Szeretettel Joli
gufi - június 10 2009 07:57:53
Kedves Zeta!
Szíved, lelked után adod a hited,érződik belőled,nagyon szereted.
Így van ez rendjén,és ha kételkedne,elég csak bele olvasni lelkedbe.Érzéseidet nagyon kedvesen megfogalmazod, biztosan,
igazán szeret a családod.
üdv:gufi
