Szél simogatja a lombot
Benne ringnak az álmok.
Napfény mosolyog az ágon
Bennük mosolyukat látom.
Felhők cikáznak az égen
Bennük a lelküket érzem.
Tegnap nyár, ma már ősz van,
Ott van minden lombban.
A lombok soha se sírnak
Ők versek sose írnak.
A Nap mindet befesti
Mielőtt földre leejti.
Ősz vége felé a lombok
Nem okoznak több gondot.
Lehullnak végleg a földre,
Bennük a lelkük megölve.
gufi - augusztus 31 2009 20:15:17
Kedves Zeta!
Ütemesen, szépen hangzatos a versed.
A lomkoronát szépen megfestetted.
Örök körforgásban földre hullanak,
az igaz,hogy ők már elporladnak,
tavaszra az ágak új rügyeket hajtanak.
üdv:gufi
