Szeretlek Mert vagy, Mert megismerhettelek,
s bár most, sehol sem lehetek Veled,
az égről ott mosolygok Neked!
Éjjel álmod vigyázom és képzeletben,
minden nap foghatom a kezed.
Nincs távolság nincs idő, Mert a szerelmem,
semmitől sem függő.
Hiányzol, várnom kell de boldogan várok,
nincs mi tántorítson, akadály vagy átok,
inkább égjek tűzben, Mert szerelmedre vágyok.
Úgy ölelnélek mint fény a fát,
harmatos rét virágnak szirmát,
szívemmel takarnálak, mint
hegyet rejtő erdő,
kezed könnyel borítanám,
mint esőt hozó felhő,
a boldogság könnyével,
szívem igaz, égő szerelmével.
Sancho - november 17 2009 08:05:10
Szia hidalgo!
Szép szerelmes költemény, lázasan dobog a ketyeréd
Valahogy, a sortörések nem tetszenek és a MERT és a MINT szó nagyon sok. Bár igaz, a szerelem vak
Grt. Sancho
Maryam - november 17 2009 12:28:03
Nagyon szép szerelmes vallomás.
Maryam
winston - november 17 2009 15:05:35
nagyon szép...
