|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kitaszított lettem, már nincsen szükség rám,
Eltűnt felőlem a védelmet adó szárny.
Nincs már zsebkendőm, mi könnyemet itatja,
Nincs már a szív, mely szívem vigasztalja.
Nincs már a kéz, mely kezemet fogja,
Mely fáradt nap után arcomat mossa.
Nincs a szó, melytől ember vagyok,
Nincsenek nagy, fényes ablakok.
Egyedül állok a zord világ közepén,
S egyre csak sírok, csak zokogok én.
Senki nem hall, s nem is jön felém,
Táncolok itt fent, a világ peremén.
Nagy bánatomban nem látok előre,
Ábránddal kínáltak, nem vettem belőle.
Elvakultam, semmit sem láttam,
Fehér botommal lassan kapizsgáltam.
Vak szemem felnyílt, s láttam a fényt,
Szívemben lángra kapott a remény.
Hittem benne, hogy minden szép lesz,
Elesünk, felállunk-ebből áll az élet.
Tanulság ez! S én tanultam belőle,
Hogy ne hátra nézzek,mindig csak előre!
S kellett az a megnyugtató tény,
Hogy szárnyak nélkül is repülhetek én.
(2010.01.13.)
|
|
|
- január 14 2010 20:15:40
Kedves Zsuzska!
Nagyon tetszett a versed,az utolsó versszak különösen,ahogyan megtanultad,hogy ne visszafelé nézz,csakis előre. Szárnyalj szabadon a szebb jövő felé!
Szeretettel:Vali. |
- január 14 2010 21:28:07
Kedves Zsuzska!
"Hogy szárnyak nélkül is repülhetek én."
Most már a lényeg az utolsó sorodba rejlik.
Versed többi része fájdalommal telt, ettől megható, nagyon jó.
üdv:gufi |
- január 15 2010 07:24:15
Szia zsuzska!
Régen láttalak. Ezek szerint dolgozol.. Ennek örülök.
Remélem tanulnak versedből az emberek! |
- január 17 2010 14:10:15
Sziasztok!
Örülök,hogy tetszett és köszönöm a véleményeket!
Szeretettel: Zsuzska |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
