|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Megint esik,
s a világ, mint ki megkeseredett,
szórja mindenkire a mázsás cseppeket,
nehéz is megállni, hogy együtt sírjunk vele,
sebek szakadnak fel, lelkünk bánattal tele.
Szívem, szótlan tűri, hogy az idő,
belőle a vágy mézét pergesse elő,
szeretném e nektárt szíved kelyhébe tölteni,
gondolatim, hiányodat elibéd önteni.
Megint esik, fürdik a világ,
lemosva vándorról, élte útja porát,
hogy holnap, a napon megszáradva,
új útra induljon, múltját hátra hagyva. |
|
|
- március 23 2010 18:47:48
Szép!!Gratulálok!!! |
- március 23 2010 19:13:51
Fájdalmas indítás, optimista folytatás, hittel teli lecsengés..Ma többeknél is tapasztalom; mintha a tavaszi napsütés elmosta volna a tél szomorúságát és új élet reményét villantotta (nem csak volna) fel..Szép versedhez gratulálok! |
- március 23 2010 19:49:22
Nagyon szép. |
- március 23 2010 20:18:52
Nagyon tetszett!Szeretettel:Vali. |
- március 24 2010 09:15:16
Az eső, a megtisztulás szimbóluma, jól szemlélteti az érzelmeidet...szép...
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 04. péntek,
Ulrik napja van.
Holnap Sarolta, Emese napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
