Létet körbe fonsz,
Testbõl kiperegsz,
Sodrott láncod idõ, a sors csomója lesz,
Képeket egymásra téve,
Tornyozva gyûjtesz mindent össze.
S a szó belõled rabként kiszökve
Fûzõdik csillogó füzéreden,
S terem vakítón igazgyöngyöt , a jelen
LouisdelaCruise - január 29 2008 14:58:15
Igen,
- az egyik igazgyöngyöd már itt is van, e vers
megfogalmazásában!
- Most jelen, de holnap, a múlt egy ékes része!
Szeretettel: Lajos
