|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Megállt az idő egy pillanatra,
amikor rám néztél.
Arcod sima és szelíd volt,
szemed millió kérdésben úszott.
Nem mertem szólni,
csak a szívemet csitítottam,
mert dobogása hevesebb volt,
mint ezernyi harsona.
Nehéz volt bármit is mondani,
kiszáradt torokkal szavakat ontani.
Végetért és lezuhantam a magasból,
Véletlen volt talán,
vagy az a tekintet nekem dalolt?
S amikor a kezem a kezedhez ért,
feledtem mindent,
s elhittem talán van remény,
de belémmart a valóság,
s a pillanat némán elszállt. |
|
|
- december 05 2012 19:04:05
Kívánom neked, hogy sose múljon el ez a gyönyörű pillanat, a szép arc emléke örökre megmarad. Éljen a szeretet a szívekben... Zsolesz |
- december 05 2012 19:55:48
Kedves Albatrosz!
Nagy ígéretnek indult a pillanat, mi versed végére elillant. A románc nagyon szép, de szomorú véget ért.
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 19. szombat,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
