mottó:
"Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak." /József Attila: Óda /
Itt. Most. Feleszmélten.
Még mindig kábultan.
Epét ittam jóízûen,
Míg ópiumköd lengett körül,
Tarka fátylak, mosolyok,
És én csak nyeltem
Rendületlenül.
Mindent magamra csatoltam,
Teleragasztottam az arcom:
Láthassa mindenki az öröm
Élénkrózsaszín öntapadós cetlijeit...
Horog a szájba
És hagytam magam kihúzni a partra
Azt hittem, táplál
Azt hittem, itat
Azt hittem, élek még
És közben elfogytam.
Most gyökeret eresztek magamba.
Meg kell tanulnom fotoszintetizálni.
A semmit állítom elõ,
Üres maradok, tiszta vákuum.
A csömör elkerült
Mert idõben elfogyott az édes,
Fojtó köd.
Még remegek
Még nyáladzom
Még nem látok...
Pedig ébresztett már pofon.
cookie001 - február 27 2008 14:19:20
Kedvenc versem kedvenc két sora.
Nem véletlen,hogy érzem a rezgéseidet...
reitinger jolan - február 27 2008 15:45:15
Igen, néha nehéz szembesülnünk a " rózsaszín világból " földre huppanva a valóság pofonaival.
" Az, ami vagy, már jutalom és büntetés is azért, ami vagy"
Üdv.J.
genezisz - február 27 2008 21:28:02
DD.
Ha utamba sodor az éguszit kapsz nem verést!
Pozitív!
GRT! g)
PlasticPuppet - február 28 2008 00:31:24
Drága gen, hát legyen úgy, akkor viszont istenuccse behajtom!
szoszircsi - február 28 2008 00:42:34
[b]...akkor én most ordítanék...képtelenség!!!!grt.[/b]sz.
szoszircsi - február 28 2008 08:56:58
[b]...visszajöttem...P.P....ezt teljesen "magamba szívtam"... csúcs..[/b].sz
uszit kapsz nem verést!
)
