Akarok
.
Nem akarok, verset írni,
Mint a gyerek ábrándozni
Mikor játszik játékával.
A szó nem játék, csak szándék,
Ha leírom, néma betű,
Mint a szőnyegen egy folt, tű.
A vers éke a szavaknak,
Mint oroszlán a vadaknak.
Nap festi az eget, felhőt,
Ahogy a festő a szép nőt.
Hívom, a szavat jöjjön elő.
A szó kiabál, jövök már,
Itt vagyok, mint a forró nyár.
Fortyog bennem a tűz, a láva,
Mit ér, a szó egy magába.
Legyen szó a szózat bennem,
Akarom, hogy oda menyen,
Ahol nincsen sötétverem.
Akarom, hogy igaz legyen,
Igaz, mint a nagy szelem.
Bú, és bánat sose érje.
Szavam legyen, itt a medve.
Szavak jönnek, tolakodnak,
Előbb kicsit mosakodnak.
Szépek akarnak, lenni midig,
Olyan szép, mint az igaz hit.
Mi az igaz, azt ki tudja,
Kinek éppen mire futja.
A szó tudja, ki is mondja,
Ne keresd azt jobbról, balról.
Középen van, nem a habban.
Igen ott van, a sorokban.
Akarok, mint patak folyni,
Nagy folyóban nagyobb lenni.
A tengerben megfürödni.
Akarok csak rózsa lenni,
Amit mindig úgy imádnak.
Akarok, egy vonat lenni,
Mivel hozzád tudnék menni.
Akarok, a jövő lenni,
Ahol jobban lehet élni.
Akarok, egy pille lenni,
Tarka réten tovább szállni.
Egy virágon megpihenni.
Mit akarok, boldog lenni.
|
|
