|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Hová repült az éledő románc,
mivé foszoltak esküvéseink,
a szombat esti lenge báli tánc,
vajon hová szelelt a léptein? |
|
 Gy.
Jézus! Egy sorozatvető egy már félig ledőlt emeletest lekupacolt! Tőlem kéz háznyira elpucolt…
Atya Isten! Egy vadászbombázó telibe kapta a panziót… Tőlem száz méterre ledöntötte, mint legot…
Akkor már olthatom el a gyertyát? De akkor, hogy kapják telibe a gyertyát… |
|
 H
Áll az idő, csak én megyek,
visszanéz a táj,
Sáros cipő, rajta hegyek
szürke pora fáj. |
|
 H
Forr a hullám, partja szakad,
Zúgva rohan, útja szabad;
Remeg a föld félelmében
Vészt várván, — |
|
 H
A délelőtti fények ostromolják
a hajnal itt maradt lehelletét,
ölelgetéseik varázsa jár át,
a vérerem megannyi szegletén. |
|
 Gy.
Mikor egy szegény pápa
rabló kézbe kerül,
kulcsot adott a gyáva,
tégy jót míg felderül! |
|
 Gy.
„Béka vagy, csupa ránc, a bőröd hitvány,
Ezért is – szólt Kígyó – dideregsz nyilván…
Eső jön… Tudod, mit?... Lenyellek, kislány!” |
|
 Gy.
Világom egyre-másra, tétován
borong fiának ócska trükkjein,
haragja bárha néma még talán,
de fellegében Isten óva int, |
|
 Gy.
Az arrogáns és buta
Háború tapos mindent, mi jó!
Rendet kell vágni… |
|
 H
Ágyamon fekszem gondolatokkal.
Régi,beteljesedett kalandokkal.
Nézem a fényes csillagokat,amik
Elvarázsolták szép álmaimat... |
|
 Gy.
Kit én imádok, mindent rejt magában,
Mindent legyőz, mert mindennél nagyobb,
Ez gyógyít, éltet, biztat, fölmagasztal
S mint hajnalcsillag, büszkén felragyog. |
|
 Gy.
A nap, hogy reggelente kél,
Reményem megújítja,
S amíg pihenni meg nem tér,
Az él, mint virág-nyitja; |
|
 Gy.
Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán,
Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán…
Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép,
Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép. |
|
 Gy.
Mögötte jött az áradás, dübörgve
ragadta mélybe falvaink, nyomát
csupán a fagy csikarta tél kereste,
hogy újra dermeteg karolja át. |
|
 Gy.
Lenni, enni, inni, menni,
tenni, venni,
az élet csak ennyi.
Hol, mikor, mit, miért, hova |
|
 Gy.
Nézd, mily mesés a napkelte,
ma narancs- vörösben ébredt!
Égboltot vígan sminkelte,
hozzá nagyon is jól értett! |
|
 Gy.
Ahányadszor a nap felkel,
Megújul a reményem
És marad míg újra lemegy,
Mint egy virág a fényben; |
|
 Gy.
Aztán jövünk a mezőkön által
A kereszthez, imára újra mi…
Öreg, kék bibliánk igazával,
Lelkünk-ajkunk szomját eloltani. |
|
 Gy.
Vakító fénysugár
ont gyilkos kanalat,
felfalja az árnyakat.
Vizek párolognak,
|
|
 Gy.
Mert hiszem azt, hogy ez éjszaka, bárha csupán a miénk volt,
nem szalad el balogul, szaporán keveredve a múltba,
nem marad elfeledett, kifakult, becsapós szerelemfolt,
mintha csupáncsak a vágy lebegő, fura szelleme volna. |
|
 Gy.
Nyit-e virág még a réten?
Zeng-e nóta a környéken?
Hûvös erdõ ad-e árnyat
Turbékoló galambpárnak? |
|
 Gy.
A tó fölött a nyári fellegekre
a fények árja von fehér ruhát,
a lenge szél szelíden átölelve
a fodrait sodorja mind tovább. |
|
 Gy.
Zord télen, majd ha éhség kergeti,
Jut kenyeremből morzsa is neki,
Szelíden hívom: jöszte közelébb
Osztályos társam, szürke kis veréb! |
|
 Gy.
Volt valaha egy kutyusom, szerettem is őt,
Néha felfalta vacsorám – de szerettem őt;
Odapisilt szőnyegemre – de szerettem őt;
Papucsomat széjjelszedte – de szerettem őt… |
|
 Gy.
Volt kezek egybesimulása.
Kezek ölelkeztek,
Összefeledkeztek…
Lett így vágyak irányítása… |
|
|
|
Ma 2025. április 20. vasárnap,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
