|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Meg is lehet, van ötven éve mára annak,
hogy ott a téren integetni láttalak,
beléveselkedőn a lét ezer bajának,
feszültek izmaink az ingeink alatt. |
|
 Gy.
Talán a legérdekesebb volt,a királyok
völgyében Tutenkhamen arany koporsója,
piramisok,hosszú regéket mondója. |
|
 Gy.
Menekülni kellett volna már rég…
Békétlenség tombol, közel a vég –
Mennyi idő van futni még?
Menekülni kellett volna már rég… |
|
 Gy.
Ragyog a Nap fénysugara,
világít és meleget ad,
érték az élőlényeknek.
Ha rávetül az anyagra, |
|
 Gy.
Sok gondom közt veled vesződöm,
bóbiskós szántón mérgelődöm
s harmatos, dobogó dombokon
szememre húzom a kalapom. |
|
 Gy.
Hiába száll a sóhaj és a bánat,
nem ér fel ablakodhoz, ó, uram,
kiáltanék feléd, de béna számat
lezárja durva kényed untalan. |
|
 Gy.
A fény árnyéka
A fény ragyogó arany sugara
fekete folttá válik
szélhajtott felhők okozata . |
|
 H
Nehéz idők boronganak felettünk,
göröngyös útra tért a társzekér,
baráti szó e vágtatásban eltűnt,
maradt csupán a gőg, s a dzsentri vér. |
|
 Gy.
De balga lelked új kapaszkodót keres,
nem érti meg, hogy ő milyen kicsinyke, lám,
bután egekbe törni sem maradna rest,
ha volna arra döntve néki létra tán. |
|
 Gy.
Bíborban
Látszik most minden…
Estvélés. |
|
 Gy.
Messzi mesék köde hull a világ fövenyére,
tengerek éneke loccsan a parti kövön,
hallgat a mély, nehezedve a Föld tenyerére,
álmait őrzi merengve a vézna jövőn. |
|
 Gy.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja,
Nincs ám messze és az jó, hogy nem hallik a sorozatvetők zakatoló hangja.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja. |
|
 H
Volt örömöm megadón tovaúszik a démoni ködben,
bánata kergeti, nincs mire játszani boldogat immár,
fojtogató dühe égeti, marja titokban erősen,
szíve szakadva rohan, vele már csak a bú, s a magány jár. |
|
 Gy.
Alkonyi csendben nézem a tájat,
vénül az este, bágyad a nap,
fénye a tó vizén álmosan játszik,
képzeletemnek szárnyakat ad. |
|
 Gy.
Tömör felhőkből napokig áradó eső,
elemi csapás, termés temető.
Fásult emberek keserve,
szomorú szemek |
|
 Gy.
Te még várod jót?
Napocskát… felhő takar!
Ébredj már ember!
|
|
 Gy.
Vajon kimondanád-e, hogyha volna,
maradna bátor egy, ki zúgva zengne,
e szót a várfokát megostromolva
ma végre már kiejtené üvöltve, |
|
 Gy.
A kisfiunk még hét éves, nem érti,
hogy életünknek ők a bimbaja,
csak mi mosolygunk, mint tavaszi szélben
rügyét ringatja boldog rózsafa. |
|
 Gy.
Becsszó, hogy gond
Vagy, rossz vakond,
Büntetnem kell hibádat!
„Ó, bocs nekem, |
|
 Gy.
Tudom, hogy végül lassan széttiporva, megsemmisülten hullok porba,
Vaskezed által tudom, végül legyőzetve… küzdésben elvérezve…
|
|
 H
Felülkerült a büszkeség az észen,
vadul fröcsögve szórja szerteszét
a rút gorombaságait merészen,
feloldva benne gyáva jellemét. |
|
 Gy.
Mit akar ő, ha „túl van ötvenen”?
Sokat… Ha nem is könnyű beismerni,
Hogy nem végállomás „ötvennek” lenni,
De új, igazi rajt az életben! |
|
 Gy.
Fürgéskedik egy
Kósza villám, hevenyül…
Lecsap precizül! |
|
 H
Messze távol egy szigeten élt
egy naív lányka Cho cho san
volt a neve.Burjánzott a szíve,
lelke,vágyódott a szerelemre. |
|
 Gy.
Mert bizony, én sem vagyok tökéletes és lassacskán öregszem.
Igyekszem azonban mindezt biz' tudomásul venni folyamatosan
És
Arra a koncentrálni, hogy megfeleljek, mit diktál az énem. |
|
|
|
Ma 2025. április 20. vasárnap,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
