Válasz
Írta: csak-fater Dátum: Július 22 2007 05:31:05
Én nem áldozom fel többé az érzéseim,
Inkább magam, de soha kit szeretek.
Teljes hír
Válasz ( a semmit tudó, csak beszél?knek )
Villogó vágyú lányok, asszonyok,
Jót akarók és ártók, fiúk és férfiak!
Én nem áldozom fel többé az érzéseim,
Inkább magam, de soha kit szeretek.
Szólok annak, aki meghallgat!
Köszönöm!
De nem vagyok ártatlan szent,
Magam is por halandó vagyok.
A szívem a földre ejtem,
S csak az ítéljen ki fedhetetlen.
Pajzán a szívjóság, ha szégyent hoz a jóindulatra!
És szükséges és meg kell tenni, szólni valamit,
Hogy panaszkodtam esetleg valakinek,
De hisz olykor mocskos az ég is.
Tisztázni, az annak a dolga, aki bemocskolta!
Panasz, s hozzászólás sem kell,
Az maradjon csak másnak.
Ölelésünk színtiszta, mint a folyócskába hulló fény!
Igazából, ahogy egymást, úgy ölelünk meg titeket is,
Hiába az ilyen-olyan szándékkal szólt szavatok,
A szeretet, szeretet marad, ártatlan gyermeki.
Ne ítéljetek félszavakból,
Pletyka, csacsogás, keringhet megannyi szólás,
Elég ebb?l, köszönöm, ne szóljatok.
Az élet tele rózsával, de tövise szúr,
Ne bánts meg senkit, hogy ne bánthassanak,
Ne ítélkezz, hogy ne ítéltessenek.