Út a fához
Írta: szukicszs Dátum: Augusztus 20 2008 06:01:03
T
Álmos tetteim zúdítják rám,
mit mindig elkerültem,
Teljes hír
Álmos tetteim zúdítják rám, mit mindig elkerültem,
Az eltûnt sziklákon már rég nem látszik léptem.
Bebörtönzött öntudatom árnyak martaléka,
Rég felnyitott szemem a bûn fátyla borítja.
Törékeny álomképek zaklatják fel lelkem,
Kómában reszketõ tudatom fölé emelnek.
Látomások marnak, hívnak újra harcba,
Hitem felé visznek, egyesüljünk újra.
Itt fekszem, mint mindig, mikor tiszta a szívem,
Istennel együtt az áldott fa tövében.
Baglyok hangja csitít boldog nyugalomra,
Ködbezárt testem, a napfény helytartója