Elszálltan...
Írta: erimo Dátum: Augusztus 22 2008 13:25:17
GG
Emelkedj lelkem magasra,
Szárnyalj, érezd a vonzást
csillogó fény bontja agyam
és részegítõ drogos mozgás.
Teljes hír
Elszálltan....
Emelkedj lelkem magasra,
Szárnyalj, érezd a vonzást
csillogó fény bontja agyam
és részegítõ drogos mozgás.
Millió csillag repít és imád
kielégítve minden érzést
nem keresve a józan utat
s gyûlölve a visszatérést.
Repülni akarok, szállni
Mindegy az út, az ár
menekülve a valóságtól
mely labirintusba zár.
Árassz el kínzó gyönyörrel
ha fáj is, de élvezem
józanon, tiszta fejjel
ezt nem érezhetem.
Nem elég már a vágy!
érezni akarok, kapni
s nem szeretetre várva
õrülten adni, csak adni!
Szeret a világ s a fény
magához ölel, elringat
s a kijózanodott ébrdés
ami ha meghalok, elsirat.
Mert nem akarok így élni!
csak szívjon magába a fény
mely hálóként fonja át lelkem
s megsimogat a halott remény.
Nem számít, hogy fizetek
a pillanat varázsa repít
mint játékosnak a rossz lapok
ha csak veszít, és veszít.
S játszik mégis, élete a tét
feladva minden álmot
keresve halált és veszélyt
kizárva a valóságot.
Vörös pezsgés szorít és ölel
s megadja amire vágyom
s nem kérek már egyebet
így haljak meg, ezt kívánom!
Emelkedj lelkem magasra
Rázd le földi láncodat
ne kínozzon a testi vágy
ne legyek többé áldozat!
Ne szeress szívem, csak érezz
felemésztõ vad gyönyör
nem akarom már, hogy fájjon
a józanság meggyötör!