Nem tudom
Írta: loretta Dátum: Augusztus 23 2008 04:28:41
H
És lehet, elmúlik évre év,
Mégsem hagy el a gyémánt emlékkép:
Azúr szemed ég-ragyogása.
Erõt ad, ha karjaidba ezentúl nem is zársz.
Teljes hír
Oly rég láttalak már, kedves.
Homályossá vált az egykor éles kép.
De homályosan, szakadtan is
Többet jelent még a földön bárminél.
Így maradhattam életben,
Mikor sok éve idegen útra tévedtél.
Nem tudom, jól vagy-e,
Valaki megvigasztal-e, mikor sírsz.
Nem tudom, ha nevetsz,
Valaki nevet-e veled tiszta szívvel.
Nem tudom, hogyan élsz.
A boldogságról vajon álmodsz még?
Nem tudom, mit remélsz,
Hiszed-e még egy szebb világ ígéretét.
Nem tudom, gondolsz-e rám,
Eszedbe jutok-e magányos éjszakán.
Nem tudom, jönnél-e már,
Vagy visszatart örökre egy édes pici lány.
Nem tudom, ismertelek-e,
Hittél-e õszintén a közös jövõnkben.
Nem tudom, szerettél-e,
Hiszen álomnak tetszik minden szép.
Nem tudom, várjalak-e még.
Eljön a perc, mikor hozzám visszatérsz?
De azt tudom, kedvesem,
Hogy nagyon boldog voltam akkor veled.
És azt is tudom, igen, tudom,
Hogy mindent köszönni nincsen elég szó.
És tudom, édes szerelmem,
Hogy ez az érzés már sosem hamvad el.
És lehet, elmúlik évre év,
Mégsem hagy el a gyémánt emlékkép:
Azúr szemed ég-ragyogása.
Erõt ad, ha karjaidba ezentúl nem is zársz.
Oly rég láthattalak, drága.
És attól félek, többé nem is foglak már.