Maga a magány
Írta: Eve Dátum: Augusztus 24 2008 20:39:57
GG
Egyedül születünk,
s hullunk a porba.
Teljes hír
Egyedül születünk,
s hullunk a porba.
Sorsunkat nem mi választjuk,
de mindennapi keresztünk súlyát mi alakítjuk,
hogy könnyebb legyen az életünk,
ezzel a végzetünk.
A magány az örök és egyetlen társunk,
kiben sosem csalódunk.
Kezünket õ fogja,
ha más nem is teszi.
Néma sírásba taszít, velõt rázó,
lelket vádoló bukásra buzdít,
ahol õ gyõzedelmeskedik,
gyõztesen kacagva nyerít,
a vágyakat örökre eltaposva,
lelkeket megnyomorítva,
önpusztításba torkolva.
Talán ez az élet rendje,
ellenben a fájdalom szûnni nem akaró végeláthatatlan ûr,
melybõl kikerülni igen nagy feladat,
viszont sosem lehetetlen pillanat.