Séta veled
Írta: Inis Corphlo Dátum: Augusztus 25 2008 03:57:44
H
Kedvesen, s hangtalan.
Te sírtál, én sírnék, õk nevettek,
Elõlük bújdosunk, de engem fellelnek.
Ébredek köd takaró alatt az avarban.
Teljes hír
Bomló márvány-festék az emléked,
Mely szétfoszlik a hajnalon.
Holt madár dúdol áriát egy dallamon,
S elpusztul úgy, ahogy megkérted.
Kedvesen, s hangtalan.
Te sírtál, én sírnék, õk nevettek,
Elõlük bújdosunk, de engem fellelnek.
Ébredek köd takaró alatt az avarban.
Rám hullajtja hûtlen könnyeit az õsz,
Én a tél vállán szunnyadok.
Szép tavaszi sziromként hulltatok,
Forró nyár halála csupán a zorduló õsz.
Megérint a végtelen, s karcolja a bõröm.
Perforált álmaim tépi szét a hajnal.
Szürreális vágyaim együtt nõnek hajaddal.
Kettesben vagyunk a peronon. Én, s egy bõrönd.
Egy bõrönd, melyben elrejtem az emléked,
Majd kieresztem, ha kész leszek rá.
Nincs tûz, csupán a gõztõl válok hamuvá,
És a síptól, melytõl hatalmát elkérted.
Volt, hogy besétáltál az álmomba.
El kellett volna zavarnom téged,
Vagy elmenekülni, de ottmaradtam véled.
Ott, kettesben a mámorban.
Nemrég bódult voltam,
S eszembe sem jutottál.
Már tiszta vagyok, s fejembe visszafutottál.
Nemrég bódultan feküdtem, bár én azt hittem holtan.
Megrepedt a jéggé dermedt hótakaró,
Tán össze kellett volna forrasztani,
Hogy össze olvadjon, mert volt ott olyasvalami,
Mely rózsának látszott, de te voltál, a jóakaró.
De rosszat tettél, öntudatlanul.
Mert hagytad, hogy rádnézzek,
Mikor ott sem kellett volna lenned, mikor elvérzek.
Rosszat tettél, jóakarattal, hanyagul.
Füst marja a torkom rongyossá.
Koszos szennyvízben fürdik a vérem.
Sejtjeim pusztulnak, de visszakérem
Azt, mi szemem nem csípi kormossá.
Boldog vagyok, csak egy pillanat az ólomfelhõ.
Mely mögül rámkacsint nap,
És kacérkodik velem, s tõlem új esélyt kap.
Hogy eltûnjön szekrényembõl a mélybe vezetõ ódon lépcsõ.
Nevetek egy árnyékon, mely hozzám tartozik, de a tiéd,
Mert velem van mindig, s te alig láttad.
Volt vágyad, s azért a legmagasabb nárciszt is megmásztad.
Te tündér, te drága ámulat! Érted küldöm pillantásom. Érted, a semmiért.