Kopogtat az õsz égõ fájdalommal
Írta: encikeangel Dátum: Augusztus 25 2008 19:06:37
T
Kopogtat az õsz halkan az éjszakákon,
Ott hagyja nyomát a bús gondolatokon.
Teljes hír
Kopogtat az õsz égõ fájdalommal
Kopogtat az õsz halkan az éjszakákon,
Ott hagyja nyomát a bús gondolatokon.
Könnyes szemekkel fordulok Holdhoz,
Hátha bágyadt sugara majd vigaszt hoz.
S rád nézek te édes ember, itt mellettem,
Vaj meddig leszel még velem kedvesem.
Sírás fojtogat, de ajkam mégsem szólal,
És annyi emlék mi bennem helyet foglal.
Maradj még kérlek, ne menj, ne hagyj el,
Szép lehet tán az õsz is, csak ezt hidd el.
Az égen messze szállnak hullócsillagok,
És máris megeredtek íme könny patakok.
Összetörtem a rettegéstõl, így meghalok,
Szívem vérzõ sebekkel teli kicsiny vacok.
Mit ér a szó, ha nem hall már meg a világ?
Mit ér a rét ha nem nyílik rajta több virág?
S mit érek én nélküled, csak eldobott test,
Kire a reggeli napfény mosolyálarcot fest.
Kinek lelke már halott, szíve darabokban,
Haláltusát vív minden egyes pillanatban.
Csak állsz, és nézel rám rémülten, némán,
Csodálkozol könnyeim tajtékozó játékán.
S jönnek a -mi a baj?- kérdések, én felelek:
- Tudom, hogy elmész, és mégis szeretlek!