Bíborszínû felhõ
Írta: Lilyen Dátum: Augusztus 27 2008 04:42:56
H

Szalad velem a vonat,
Véges idõn át,
Mire észbekapok a vonat megáll.


Teljes hír

Nem gondoltam soha,hogy hozzá lehet szokni a magányhoz.
Elsiklani az élet e öröme felett,
Keresni az elveszett létet,
Megtanultam nem kérdezni:miért?

Szalad velem a vonat,
Véges idõn át,
Mire észbekapok a vonat megáll.
S aggódva nézem életem.
De nem kérdezem,hogy mit miért tettem.

Elfelejtett gondolatok,mondatok,sóhajok,
Leszállok a fekete vonatról.
Nem éltem többet mint egy emberöltõ,
Fejem felett elhalad egy bíborszínû felhõ.