Bor és csillagok
Írta: Adry Boszy Dátum: Augusztus 31 2008 05:15:07
H
Mi egy pillanat? Semmi, Csupán évmillió szikrája,
Nekem még is a mindenség, egy furcsa lány álma.
Erre vártam volna? Ez lenne gyógyír, bor és csillagok?
Ez kell törött szívemnek, a tûz mely szemedben ragyog?
Teljes hír
Bor és csillagok
Mi egy pillanat? Semmi, Csupán évmillió szikrája,
Nekem még is a mindenség, egy furcsa lány álma.
Erre vártam volna? Ez lenne gyógyír, bor és csillagok?
Ez kell törött szívemnek, a tûz mely szemedben ragyog?
Igen a szemed. Smaragd zöldje édes méregbe mártva,
A remény mérge, mely reszketõ szívemet lassan átjárja.
Olyan szép most minden, a tó, a Hold a vízparti fények,
Szívemet melengetik a gyertyák, amik a stég szélén égnek.
Mások azt mondanák, hogy ez az a nagybetûs romantika,
De szerintem ez több annál, egy kezdet, valami új hajnala.
Félek, reszketek úgy, hogy mindenem megremeg némán,
Vajon tekintetedbõl a megváltás vagy a kárhozat les rám?
Nem tudom, de azt hiszem ez most nem is olyan fontos,
Majd késõbb eldõl, hogy a Mennyet hozod el, vagy a Poklot.
Édes íz olvad a számban, talán a puding, amit fõztem neked,
De lehet, hogy a mágia íze, ahogy végigsimít gyengéd kezed.
Új nekem ez az érzés. Ébren vagyok, vagy ez csak egy álom?
Valóság, hogy a karjaidból nézem, amint a tûzijáték fellángol?
Most még az idõ is nekünk kedvez, a nyári est langymeleg,
Azt sem tudom miért, vagy hogyan, de itt vagyok veled.
Nem tudom, mit hoz majd a jövõ, de most boldog vagyok,
S akármi történjen, lelkemben örökké él a bor és a csillagok!