Végtelennek képzeltem
Írta: Magdileona Dátum: Augusztus 31 2008 08:41:20
GG
Régen végtelennek képzeltem az életet,
bár hallottam már, hogy egyszer eljön
a nap és nincs tovább, vége lesz...
Teljes hír
Régen végtelennek képzeltem az életet,
bár hallottam már, hogy egyszer eljön
a nap és nincs tovább, vége lesz...
de legyintéssel elintézve, gondolatban
fel nem fogva, hisz az olyan soká lesz,
úgysem jön el, soha, soha az, mikor majd
megnövök, megöregszem s eltemetnek...
Ugyan, nekem anyám is mindig él majd s ez
a ház és a kert is mindig csak a miénk
lesz... hosszúnak éreztem a tartalmas
napokat, és ki nem várhatónak a lassan
mászó éveket, alig bírtam megélni, hogy
tízbõl mikor leszek tizenegy... s mikor
elõször húzhattam nejlonharisnyát, a
nõi büszkeség, lám, majd' szétfeszített...
Egy örökkévalóságnak tûnt az élet, a
vágyott felnõttkor... sürgetni pedig az
idõt oly kár, hisz lennék újra gyerek,
szívesen és örökre akár... visszagondolva
nem felnõttködnék, ameddig csak lehet,
jaj, de boldogan gyerek maradnék...
Mert az évek felhõként szállnak fejünk
felett, elröppennek a hónapok, hetek,
egyik évszakot még épp tudatosítjuk,
mikor már a következõ lépeget a távozó
elõzõ helyett... egy pillanat tán,
s koporsónk egy más idõsíkban már ott
is áll hajdanvolt bölcsõnk oldalán.