Sirokkó
Írta: Adry Boszy Dátum: Szeptember 01 2008 05:31:46
H
Mesés keleti éjjelen, csillagporos selyem fekete ég alatt,
Süvít egy árnyék, oly gyorsan, akár egy gondolat.
Teljes hír
Sirokkó
Mesés keleti éjjelen, csillagporos selyem fekete ég alatt,
Süvít egy árnyék, oly gyorsan, akár egy gondolat.
Éhesen vonyít, amit a tejfehér Hold is csak néz ámulva,
Végigsöpör a fekete sivatagon, vágytól égve, száguldva.
Babona száll, ma este ember nem jár, fülledt a lég,
Ma a Sirokkó vadászik, éhe a préda vére után ég.
Finom arany homokot kavar édes zsákmányt keresve,
Üvöltése megremegteti a tájat, s szíveket szólít fegyverbe.
De mindhiába, ha szagot fog, vágya egyre ûzi, egyre hajtja,
Egészen addig, míg eleven áldozatát karjában nem tartja.
Egy oázis gyöngye, gazdag kereskedõ fiatal, szép lánya,
Alszik selymek közt s tudattalan a végzetét, várja.
S a végzet eljön, forró szívû démon, zabolátlan fenevad,
Akit a vadászösztön hajt, s nem állít meg erõ, fegyver, akarat.
Lecsap akár a száraz viharban cikkázó fényes villámok,
Szeme villan, mint az örök bûn tüzében izzó zsarátnok.
Csak egy pillanat, egy halk sóhaj, gyertyaláng mely ellobban,
Gyilkos és préda egy pillanatra eggyé válik, szívük egyszerre dobban.
Édes vér mossa a reszketõ eleven húst, illata halkan hömpölyög,
A démon megkapta, amit akart, a szíve gyõzelemtõl dübörög.
Aztán, ahogy jött oly hirtelen száguld el a messzeségbe,
Hazatér a babonák világába, a sötét félelem-mesékbe.
De mindig vissza-visszajár, a fülledt éjbe néha visszatér,
Ha éled a vérszomj, eljön vérért, húsért egy ártatlan szívért.