Fejvadász krónika II.
Írta: shakraf Dátum: Szeptember 01 2008 05:34:09
T
Eljött a perc, a végjáték már közeleg!
Fény derült a titokra, mi hajtja a vadra az ölebet!
Teljes hír
Fejvadász krónika II.
Eljött a perc, a végjáték már közeleg!
Fény derült a titokra, mi hajtja a vadra az ölebet!
Vérzik, már vérzik, reszketõ kéz a véres seben.
Átkozta a percet, hogy bosszút esküdött csendben!
Pengéjén a mérgét már a vad testébe szúrta.
Nem értette, miértállt fel az újra-újra?
Lassult a légzés, ahogy átkozott vére lázadt!
Pergamen szín bõrén a gyilkos mérge száradt.
Súlyos sebektõl az ereje már lankadt,
érezte, talán ma újra látja a szent varjat.
Kitartott mind a kettõ, hisz esküvel fogadták:
Végeznek egymással, mielõtt mindezt itt hagynák!
A harc már tart, talán a vége is közeleg,
csak az esõ mossa le a sebeket, a vért, a könnyeket!
S eldõl, ahogy a sárba hanyatlik elgyötört teste!
Erõlködik még, de gyõzni tûnik a méreg felette!
A vadász, kimért léptei a sárban vájnak nyomot,
régóta álmodott róla, hogyan metszi el azt a torkot!
Aztán közelebb érve talán tudta, vagy csak sejtette,
de a röppenõ tõr még õt is eléggé meglepte.
Késve lépett oldalt, a penge markolatig ment a szívbe!
Ott hibázott, hogy a vadat így alábecsülte.
Reszketõ térdekkel állt a végén talpra.
Azt a tõrt a legvégére tartogatta!
Tudta jól, neki a méreg nem árthatott,
mikor elhullott, csak tettette a haldokló látszatot.
Várta a pillanatot, a hideg dobópenge a kézbe csusszant!
S a szívbe dobta, amint a vadász már elég közel surrant!
Véget ért, oly sok éve már csak érett!
Nõttön-nõtt a virtus, hogy megérje ezt a véget!
A vad meg mondta, ne keresse, ne keresztezze útját,
hagyjon fel a gyilkolással, feledje mocskos múltját.
Nem hallgatott rá, fogát a vérére fente.
S ezért ázik most a földön tõrtõl átjárt, haldokló teste!
Vigyétek hírül, hogy õ már megérkezett!
Bûnhõdik mindazért, hogy oly sokat vétkezett!
Kezéhez oly sok ártatlan vére tapadt!
Hiába gyónta bûnét, csak egy gyilkos maradt!
S most korokon át olvassák fejére tetteit,
amiért nem kímélt jót, rosszat, ellent, s szeretteit!
Prédából vadász, üldözöttbõl üldözõ!
Így fizetett bûneiért a sötétben tündöklõ
árnyak közt árnyék, nevét éveken át feledték!
Hogy így ismerje meg a világ a Halál egyik nagymesterét!