Szeptemberi sorokban
Írta: tenger Dátum: Szeptember 02 2008 05:55:01
T
Boldogság az életem,
S egy végtelen szeretet,
Teljes hír
Boldogság az életem,
S egy végtelen szeretet,
Mely egykor kimondta,
Szívmelengetõn nevedet.
Õsznek illata száll-szálldogál,
Szívembe mégis ott a tavasz,
S minden éjjel a kis hamis,
Élet- utamba rügyet fakaszt.
Édes rügy fakad lelkembe,
Szívembe, egy gyönyörû virág,
Mely mindig figyelmeztet engem,
Te ne kövess el, végzetes hibát!
Az életed többrõl szól, többrõl,
Vigasz légy, és szelid mosoly,
Látod én csak rügy vagyok,
Mégis mily örömet hozok!
Bárcsak én is rügy lehetnék,
Tavaszba borítanám a szíveket,
Megmentve mindenki nagy álmát,
S azt is, akit ma még nem lehet!
Ha rügy nem is lehetek,
Tavaszt akkor is idézek,
Mert én szívvel szeretek,
S nem pedig megalázón ítélek!
Én mosolya vagyok a világnak,
Egy szeliden hullámzó tenger,
Ki fényes álmot, s arcot látott,
Nagyon-nagyon régen- egyszer!