Minden és semmi között
Írta: loretta Dátum: Szeptember 03 2008 06:13:58
T
A minden és a semmi között,
Mikor kisírt szemem fájdalmat tükrözött,
Teljes hír
A minden és a semmi között,
Mikor kisírt szemem fájdalmat tükrözött,
Az arany középút gyõzködött.
De én nem hallgattam szavára.
A semmi mellé álltam gyorsan, dacára
A szívemet marcangoló kínnak.
Sokat jelentett nekem a minden.
Önmagamon túl kellett volna lépnem,
És abban a percben nem ment.
Pedig Te könnyezve öleltél át,
Mondtad, mellettem állsz, mint barát,
De üresen csengtek a szavak.
Hogy csak morzsák maradjanak,
Hogy bár látlak, beszélek veled, drága,
Soha többé ne ölhesselek át?!
Hogy csak messzirõl érezzelek,
Hogy ne habzsoljam bohón ajkad méz-ízét,
Hogy ne halljam lelked neszét?!
Óh, bárcsak erõs lettem volna,
Hogy megkössük az alkut: barátok maradunk,
És segítjük egymást, ha tudjuk.
Most nem kellene attól félnem,
Hogy többé nem látlak ebben az életben.
Hiszr' csak egy hívásba kerülne,
És tudnám, hogy minden rendben,
Hogy sokszor gondolsz rám, de így helyes.
Szavaid megnyugtatnák a lelkem.
Ehelyett egyedül rettegek, kedves.
Remélem, válaszolsz egyszer egy eltévedt
Üzenetre, mely elmondja neked:
Mióta elmentél, várom visszatérted,
Hogy kiszabaduljon a palackba zárt szerelem.
Igen, már csak ennyi maradt nekem.