MÚLÓ ID?
Írta: hajnicska Dátum: Július 24 2007 05:10:19
Megcsöppent könnycseppek az ajkadon red?idet borzolja a szél,
Halk szavakat súgok füledbe és tudod, hogy emlékképek ezreiért élsz.
Teljes hír
Elröp?lt az id? kedves már ráncossá rótt minket az id?,
Kedvesen mosolygom a múltat mi gyakran vissza vissza j?.
Megcsöppent könnycseppek az ajkadon red?idet borzolja a szél,
Halk szavakat súgok füledbe és tudod, hogy emlékképek ezreiért élsz.
Remeg? kezed kezembe teszed csendesen ölel minket a tegnap,
Nevetések, kacajok képe száll hozzánk amit a múlt nekünk itthagy.
Suhogó szelek hozzák a filmet melyet karosszékb?l nézhetünk,
Ránk vár a tegnap és megvár a ma és újra a szerelemnek élhetünk.
CSókkal bórít minket az éj és ?szhajunk libben a köd fölött,
Még látom szemed lecsukódni s tudom, hogy az álmodba költözök.
Két kezünk összefonódik úgy mint régen a fák alatt,
Hajnal suhan mögöttünk hamar szállt el az éjszaka.
Perzsel?n süt a nap bár mosolyod édes minden reggel,
És imádkozom minden éjjel, hogy velem együtt újra kellj fel.
Mert megöl engem a gondolat , hogy elveszíthet két kezem,
Beleroskad ez a szív ha csókod többé nem kérhetem.
Ha nem dobbanhat szívem ritmusa a szíved dobpergése után,
Belepusztul a lelkem ha elhagysz és nem vigyázól rám,
De itt vagy e szép reggelen és én hálát adok az égnek,
Mert ma is mint minden reggel élhetünk az emlékeknek.
Sz?rke napjaink kapnak így vágyakat és nem kell feladni a régi álmokat,
Mert foghatom kezed és éghet a csók ölelhet karom oly álmodón.
Elmúlhat az élet és változhat a világ,
De a mi szerelmünk marad, mert kedves örök édes virág.