Ha kihûl minden
Írta: szhemi Dátum: Szeptember 12 2008 13:55:28
H
Mikor könnyes éjszaka
mögé bújnak érzéseink,
némán mennek el
mellettünk a percek.
Teljes hír
Mikor könnyes éjszaka
mögé bújnak érzéseink,
némán mennek el
mellettünk a percek.
Sóhajok szállnak
csillagok között,
a fekete éjszaka
magányomba beköszön.
Megérinti lelkemet
a nincs tovább.
Akkor majd elmondok
valamit, s talán megérted,
mennyire fáj,
hogy nem hívhatlak kedvesemnek.
Nekem a rózsából
csak a tövis jut,
virága, illata másé már.
Emlékkönyved cifra betûi
régen nem rólam szólnak
és nincs értelme
hûvös csóknak.
A vihar is csendesül,
csak apró lángja
világítja be a múltat,
beborít mindent a jég,
a hajnali harmat
és én reszketek a Nap tüzén.
Szívem halkan, fájón dobban,
keselyük köröznek fejem felett,
hisz látják haldokló lelkemet
és széttépik menthetetlen.
Darabjai szana-szét hevernek,
felette varjak énekelnek
dicsõ himnuszt a halálnak.
Már hiába minden.
A kihûlt érzések nyomorában,
hiába keresem, ami még megmaradt,
hisz a semmi megfoghatatlan.
Ami nincs, csak az az enyém,
a sohasem volt már nem lesz.
Értelmét veszti a minden,
mi voltál, mi lehettél volna.