LÉLEKR?L LÉLEKRE 2/14
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Július 24 2007 14:39:08
Farkasok közt nevelkedtél,
tudod mikor mi a jó
Teljes hír
XIV. ének
"Keresd jó atyádat, kik vérednek árnyai?"
E szavak, mit jó anyád ajka utoljára lehelt,
Válasz nélkül, csak kérdést tesz fel neked.
Szíved irányít, mutat utat, menned kell!
Farkasok közt nevelkedtél, tudod mikor mi a jó,
Anyád lelke falkavezér, a pusztaság már nem béklyó.
Kerekedtek, s n?stényfarkas kísér el utadon,
Hosszú lesz, poros, szívedben fájdalom.
Kelet felé, hol nagy víz a határ, óceán,
Kis város, mi b?ze füstös, mocskos utcáján.
Sudár hajók emelkednek, kiköt?ben büszkén,
Tengert járnak hónapokig, matrózok rongyként.
Hajad ékét, tollat, gyöngyöt tarisznyád rejt,
Terítesz magadra ruhaként, elny?tt köpenyt.
Füstös, büdös kocsma, hová visz lábad el?ször,
Részeg matrózok, késben igazság, romlott erkölcsök.
Mikor ajtón belépsz, te kék szempár, hajadon,
Farkassal melletted, halotti csend lesz oldaladon.
Ki megtöri, e nesz nélküli halvány pillanatot,
?sz szakállú kapitány, ki mesél életr?l igazságot.
Gyertyafény, mi hunyorog fakókék szemében,
Kezdené meséjét, de el?bb egy italt kér, szépen.
Keser?t, mint az élet, de nagyon jót,
Ezt issza szegény, gazdag, s mindenható!
Mormol szavakat, mi érthetetlen nyelven,
Igéz? tekintet, t?z van két szemében.
"Régen történt, de mintha ma lenne,
Szárazföld belsejébe vitt utam, lóháton nyeregben."
"Emberi vadak, mit láttam, törzsek vére,
Bennszülött ?slakos, s nekik külön törvénye.
Fehér ember, ki dúvadnak lát ?st, s mindent,
Kezet emel, s lábbal tipor, ismeretlen emléket."
"Mikor egyszer haláltusát ad, törzsf?nek, kegyetlent,
Kit bevégez, s testét tépi szét, távozik széplélek.
Gyaláz asszonynép, s csalárdul öl szerelmet,
Tapossa mez? virágát, hozva sötét gyötrelmet."
"Fekete hajú szépség, szemében retten? félelem,
Kardél vágná, ellenben, nincs kegyelem.
Kit védtem, tavasz, ragyogó virága,
Szabadítom haláltól, kárhozatot várva."
"Szép hölgy, ki oldalamon oltalmat talált,
Így még nem ismerve, gyötr? korai kínhalált.
Életéért cserébe, mit, rongy becsületet,
Testét adta, s nem szeretetet."
"Gy?lt szívemben szerelem, hódítón iránta,
Csillagokat lehoznám néki, szeretet átjárja.
Mily haragos, s engedetlen tekintet,
Nem hagyom szolgaként ágyamban, kegytelen."
"Tüzes teste, s nyíló lelke, mily haragos,
Dacol, de hálás, szíve szól, jóságos.
Mint vadló, mit ég villáma szelídít,
Haragja messze száll, s lényedet vidít."
"Buja vad teste, sziporkát szór, táncot jár,
Kéjes álom, csók ajkat érint, vágysz reá.
Két szív, mi forrón dobban, egy élet része,
Összeforrt lelkek, mint kígyó fojtó ölelése."
"Forró szerelmed, mi hatol n?i testbe,
S tesz sarjadzó életet, kis term? méhébe.
Vonagló szép test, halk suttogó varázs,
Élet költözik életbe, a világ milyen csodás."
"Szeretem e hölgyet, de álmom elbódít,
Reggeli virradattal, káprázat varázst hint.
Látom kedvest, új törzsf? büszke oldalán,
Nekem tovaint, szeme könnyben, ? lóhátán."
Anyafarkas izzó szemmel, mordul vicsorogva,
Kapitány kék szemét néz, s lánya lágyan átkarolja.
"Apám, te vagy? -Anyám lelke farkasvér,
Búja enyém, szerelme volt csak tiéd."
Egymásra talált, apa és lánya,
Életnek folyója, léleknek korbácsa.
Halott anya, kit háború ölt, öldökl?, értelmetlen,
Hanyatló nap alatt, tündökl?, szíve kegyeletben.
"Szép leányom, s te szerelmem, míg öreg testem,
De lelkem friss, holnap hajó indul, messze keletig.
Hol oly világ vár, mi hazám, édes,
Szeret? szíveknek der?s, szenvedélyes."
-Távolodó régi világ, ismeretlen, mi hívogat,
Sok éj, sok nappal, s hajó kelet felé halad.
Illata tengernek, habzó tajtékja víznek,
Szelíd halak beszélnek, hívják a messzeséget.
Kora reggel, mi zaj, nesz ébreszt,
Morajló város, s halkan rezg? természet.
Tüd?d, mi pattanásig, tenger leveg?je,
Érkeztél új hazádba, múltad enyésztve!
20060526
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!