Remény
Írta: White Dátum: Szeptember 14 2008 07:10:49
H

Padon ül egy lány merengve
Vonala halvány akár a táj
Hisz a hó szinte belepte.
Ez a látvány, annyira fáj.

Teljes hír

Hó szemerkél fehér és csillogó
Látványnak, évszaknak legszebbike
Ez olyan ritka akár a fehér holló,
a legdrágább gyémánt fénye.

Padon ül egy lány merengve
Vonala halvány akár a táj
Hisz a hó szinte belepte.
Ez a látvány, annyira fáj.

Tekintete elõre vetül
Arca azonba nem rezdül
Gondolatai mélyre szállnak
Mintha álmait várná, szóljanak.

De nem érdekli már semmi
Álmainak vége széttaposták
Alig él véget akar már vetni
Kit szeretet tõle elszakították.

Ruháját hideg takaró fedi
Évszak úr rakta sebesen
Minél elõbb vége legyen.

Szeme lángja kihunyóban
Csukodni készül örökre
Ám egy hang jön fülébe.
Csupán ennyi volt a szóban.

Szeretlek nem hagylak el!
Felriad, és feleszmél
Átkarolják majd felemeli
Szoritja, erõsen öleli

Mosolyogva néz a fiúra
Szíve, lelke örvend
Kit szeret itt van újra.