Mindent összetörök!
Írta: Neftrix Dátum: Szeptember 14 2008 17:12:04
H
Fáradtan ülök egy féllábú széken
Lehunyom szemem és elalszom szépen,
Rendben van hát, vége -
Mindent összetörtem.
Teljes hír
A vázát, a széket,
A számítógépet
Nem látok semmit,
Csak a dühöt érzem:
Vörös ködként szállt rá a szememre
Eltakar élõt, élettelent,
Hiába: végzetes dühöm örök -
Mindent összetörök!
A tükröt, a lámpát,
A sámli lábát,
Üvöltök, mérgemnek nincs többé határa,
A folyosóra, ott repül az ágyam
Tûnj el, mert eltaposlak,
ha túl közel jössz -
Mindent összetörök!
Az asztalról, szekrényrõl
Repülnek a könyvek,
Széttépem mindent! Mindegyiket!
Szememben többé nincsenek könnyek
Arcom eltorzult, szörnyeteg lettem
Hagyj békén, menj el; ne nézz rám!
Remegek - itt is, ott is villódzó körök -
Mindent összetörök!
Jönnek a tányérok, poharak,
Szállnak a villák, a kések,
Nem fáj, hiába vérzem,
Most csak a dühöt, a mérget érzem
Megmondtam, tûnj el és csukd be az ajtót!
-repül egy fiók kanalastul
S mikor földet ér zörög -
Mindent összetörök!
Itt vannak a szobrok, a képek,
Giccses egy festmény,
Sosem szerettem:
Száll ki a csukott ablakon,
S a függöny megy vele
Kintrõl az emberek bámulnak befele
Mit néznek?! hangom, mint égzengés dörög -
Mindent összetörök!
Mi kezembe akad, eldobom újra
Üvegen taposok; megvágja talpam
Érzem, az erõm elhagy lassan
De jön még egy utolsó hullám a viharban
Még mindig ugrálnak
a sípoló piros körök
A francba! -
Mindent összetörök!
Aztán eloszlik a vörös köd,
Megnyugszom lassan
Köröttem romhalmaz,
Minden szétszórva
Fáradtan ülök egy féllábú széken
Lehunyom szemem és elalszom szépen,
Rendben van hát, vége -
Mindent összetörtem.