Itt az õsz
Írta: szhemi Dátum: Szeptember 16 2008 05:12:39
T
Most, a beborult ég
könnyeivel küszködik,
Teljes hír
Most, a beborult ég
könnyeivel küszködik,
neki is fáj a búcsú még,
hiszen a hegytetõn
már a nyár haldoklik.
Sírját beterítik a lehulló levelek,
szél fésülte fák hajlanak imára,
míg az idõrõl a rozsda lepereg,
mint kisgyermek arcáról a mosoly,
mikor sírásra görbül a szája.
De szép ez is, kicsit kedves is,
még ha sárba tipor, akkor is.
Menni a nyugalom szõtte erdei úton,
hol talpunk hajnali dér csókolja
és ránk csorog a hegyoldal édes nektárja.
Levegõre kéredzkedik a kiskabát,
a szekrény árnyait unja már,
moly ette testén a szél-barát,
most kénye-kedvére ki-be jár.
Mert búra hajtja fejét az idõ,
eltakarja napszemét,
könnyel áztatja a tikkadt földet,
mert elhagyta nyár kedvesét.
Vele sírnak a fák,
elsárgult levél-könnyeket,
míg kopasz ágaik között,
pajkos szelek kergetõznek.
Hûtlen szeretõ a nyár,
tüzes csókja emlék már,
dér-fátylát hátrahagyva,
most varjak tépik, kár, kár.