Mégis porrá lenni
Írta: KovacsKaroly Dátum: Szeptember 16 2008 05:12:56
T
A gyönyör csiklandozza idegeimet,
már éreztem ezt az illatot !
Teljes hír
A gyönyör csiklandozza idegeimet,
már éreztem ezt az illatot !
-lelkem õrült zsibongásba kezd-
halk szavad, bõröd mit egykor itt hagyott.
Mikor elmentél, szépséged bezártam,
rejtett, féltett kincsként bennem szunnyadtál.
Tápom voltál koldus éveimben,
kevély nyegle létem fékje is te voltál.
Most kibuggyansz belõlem, táncot idézel !
Lélek fogta lélek kerengve lebben,
zenét ûzünk könnyû szárnyon,
örömtõl sikongva, madárnál is szebben.
Illatok ízek bársony érintések,
elragadtok innen e sárba szakadt mából,
újra nemes leszek, méltó a múzsámhoz,
illanunk mint lepke, e szürke borzadályból.
Viszel e magaddal te kerge álom kép?
Fogunk e mi még nagy esküket tenni?
Vagy végzetem veszejt el?
A valóság poklában mégis porrá lenni?
Mégis porrá lenni.