Diákévek
Írta: Inis Corphlo Dátum: Szeptember 16 2008 05:14:05
T
Szép éveim emlékei,
A ködben vissza-visszatérnek.
Teljes hír
Szép éveim emlékei,
A ködben vissza-visszatérnek.
Régi önmagam tettei,
A ma ölében vissza-visszaintenek.
Sietnek az ágyamhoz,
Hogy álmomban találjanak,
S ott égjenek el úgy,
Mintha sosem lettek volna.
Hajnali csönd, folyosó,
És zárt ajtók suttogása,
Olykor kongó üresség,
Néhány árnyékkal kettévágva.
Itt éltem, itt éltünk,
S tán itt halunk.
Zord jégcsappá itt fagyunk,
S a nyárba végül itt olvadunk.
Majd feltámadva intünk: "Itt vagyunk!"
Visszatérve azt látom,
Mely körülvette éveim,
A folyosón emlék-lábnyom,
Mely bizonyítja öreg lépteim,
Melyben pihennek könnyeim.
Hisz visszavágyom.
Volt napsütés,
Ablakon be-bekacsintó lombkorona,
Volt boldogság s honvágy,
Megesett, hogy nem vágytam oda.
De tudtam, nem mennék el soha.
Volt esõ, mely meglátszott másokon,
Sálakon, vizes szárú nadrágokon,
S "az elrévedõ, fura mosolyokon".
Otthagyott lábnyomomból párolognak könnyeim,
Pedig visszavágyom!
Mert itt élnék,
De helyette csupán naponta,
Emlékeim raktárában fulladok porokba s a visszhangba.