Lelkünk bogai
Írta: Magdileona Dátum: Szeptember 16 2008 08:30:33
Z
Szövevényesek lelkünk bogai,
véletlen, akaratlan indulatokkal
egymásnak lehetünk látszólag
ádáz ellenségei...
Teljes hír
Szövevényesek lelkünk bogai,
véletlen, akaratlan indulatokkal
egymásnak lehetünk látszólag
ádáz ellenségei...
Nem kell ide rosszindulat,
csak egy félreértés,
sõt nem kell több, más, egyéb,
mint ki nem mondott érzés...
vagy rossz helyen, rossz idõben
kimondott felesleges szó -
s mikor még talán helyrehozható
lenne minden, elmulasztva
a kellõ pillanatot, az tovaszáll,
s a lélek utána reszketve vár...
nem tudja feldolgozni labilis helyzetét,
hová sorolni a másik gesztusát,
s várja "ellenfelétõl" a megoldás kulcsát...
közben egy fontos jelzésre,
megértõ, kérõ szóra vár...
Ám az elsõ szó
nehezen kimondható,
a sérült lélek
oly könnyen alázható,
törékeny és fázó,
magába zárkózó,
mint egy idegen,
hûvös erdei tó.
Bizony, közhely, hogy
gyarló az ember.
Nehezen boldogulunk
a megbánó szavakkal,
holott az alázat nem egyenlõ
a meghunyászkodással.