A megbánt sötétség
Írta: Szelkisasszony Dátum: Szeptember 18 2008 06:22:05
T
Sötét az ég,
Mi felettem vagyon
Mégsem sötétebb,
mint én magam vagyok
Teljes hír
Sötét az ég,
Mi felettem vagyon
Mégsem sötétebb,
mint én magam vagyok
Sötét a föld,
Mi alattam vagyon
Mégsem sötétebb,
Mint én magam vagyok
Sötét a szív
És világos az elme
Sötét évek
Szeretet nélküli lélek
Sötét a külsõ
Mi sötét belsõt takar
Sötét a belsõ
Mit nem rejt álarc
A sötétségen túl
Nincs élni akarás
A sötétségen túl
Nincs vígadás
A sötétségen tú
Csak egy kis világosság
Csak egy kis remény
Semmi más
A sötét lélek
Legbelül csak fél
Kétségbeesésében
Még élni sem él
A világosságban
Nincs már szeretet
Kiölte mindet
Sötét fellegek
Sötét emlékek
A sötét valóság
Még a remény is halvány
Talán nem maradt más
De lehet, hogy valaki
Áttöri e gátat
Lehet, hogy megtörik
E élet utálat
Lehet, hogy változi
Lehet, hogy marad
Lehet, hogy féli
Az eljövendõ korokat
Biztos, hogy retteg
És akkor élni fog
Ha érzi a hideget
Meleget is fog
Csak nézz rá
Fekete szemeibe
Azon is túl
Szenvedõ lelkébe
Nem hisz õ már
Nem remél
Az idõvel a világosságnak is
Lába kél
De nem pihenhet
Nem fáradhat
Nem várhat
Mert az õ dolga
De hinni fog
Ha változik
És élni fog
Ha az idõ letelik
Mert egyszer letelik
Mert egyszer elmúlik
És akkor élni fog
És egyszer elmúlik
Ha egyszer õ maga
Eltávozik innen
Érzi majd a békét
Mit éltében sosem
Érzi majd a vigaszt
Érzi majd a véget
A szemét is lehúnyja
S itt lesz majd a vége