Volna
Írta: Adry Boszy Dátum: Szeptember 21 2008 18:35:49
T
Nézzük a bíbor naplementét,
erõs kezed apró kezembe simul lassan,
Teljes hír
Volna
Nézzük a bíbor naplementét, erõs kezed apró kezembe simul lassan,
Én válladra hajtom a fejem, s szívem meg-megrebben halkan.
Így ücsöröghettünk volna kettesben.
Kéz a kézben sétálgatunk, lépteinket álmodozva nevetik az utcák,
Édes hangodra az aláfestõ zenét a ritka városi tücskök búgják.
Így andaloghattunk volna esténként.
Beszöksz hozzám buja éjszakán, csókjaiddal hevíted fel piros ajkam,
S tudom, nem fogom soha bánni, mert én is éppen úgy akartam!
Így imádhattuk volna egymást.
A Nap elsõ sugarai friss kávéra, ropogós aranyszín pirítósra kacsintanak,
S én õrzöm álmodat, még korán van, vigyázok, hogy ne zavarjanak.
Így értek volna a reggelek velem.
Együtt fekszünk a francia-ágyon, filmet nézve lágyan össze-össze bújunk,
Néha egymás fülébe már százszor elismételt szép szavakat súgunk.
Így pihentünk volna néhanapján.
Táncolni viszel, mindkettõnk szívét átjárja a vad lüktetõ ritmus, érzéki tûz,
Érintést csók követ, a vágy lángja egyre jobban egymás karjába ûz.
Így telt volna a péntek este velem.
De üres szavakkal dobsz el magadtól, nem tudom, hogy lehetsz velem ilyen,
Bíztam benned, s te alattomos gyáván elhagysz, összetöröd a szívem.
S így lett szerelmem az örök volna.