Idõ homályába veszett szerelem után
Írta: kormi37 Dátum: Szeptember 21 2008 18:36:06
T
Idõ homályába veszett szerelem után,
A lelkembe oson a szomorú magány.
Teljes hír
Idõ homályába veszett szerelem után,
A lelkembe oson a szomorú magány.
Éjszaka ködébe réved tekintetem,
Szívem üteme most talán neked üzen.
Minden dobbanása között sóhalyom,
Türelmes lelkem, vár még nagyon.
Reggelente ébredsz majd egymagad,
De a szívedbe ezer csengõ dallam.
Suttogja szívednek szeress még,
Lelkedben van még egy kis remény.
Ha majd a pillanat örvényébe érkezel,
Gondold át életed mégegyszer.
Minden óra gyorsan pereg,
Ketyeg az élet is, megállítani nem lehet.
Várni, várni, ez egy gyötrelem a lelkednek,
Kiutat lelve fogj, meg egy kezet.
Mosolygó tekintete legyen veled,
Mert e szerelem kell neked.
Ne legyen, hamu az életed értelme,
Csak akkor él, ha te vagy vele.
Lelkednek párja, csak õ legyen,
Mert e szerelem védtelen.
Végtelen utakon együtt menni érdemes,
Szorult szívedben igazi értelem.
Mozdulatodnak, döntésednek jónak kell lenni,
Homályba veszett múltat el kell feledtetni.
Nyíljon a szíved igaz érintésre,
Szálljon veled együtt szépsége.
Rád mosolyogva, fogja majd kezed,
Elveszni így a homályba nem lehet.
Egy irányba menni nappal, és éjszaka,
Ez lesz a szerelem halk szava.
Szíved muzsikálya éltessen,
Benned e szerelem, létezzen.