Torma Zsuzsanna - Egy pohát tej, tiszta fej! - Próza
Írta: nappalyazat Dátum: Szeptember 23 2008 18:44:15
H
Egy régebbi munkahelyemen az igazgató, ha a tejiparral kapcsolatos határozatait diktálta gyorsírásba, mindig azzal kezdte a mondókáját: "Egy pohár tej, tiszta fej!".
Teljes hír
Egy pohár tej, tiszta fej!
Egy régebbi munkahelyemen az igazgató, ha a tejiparral kapcsolatos határozatait diktálta gyorsírásba, mindig azzal kezdte a mondókáját: "Egy pohár tej, tiszta fej!". S aztán következett a hivatalos szöveg.
Ez a mondat már szólásmondássá vált a munkahelyünkön, mivel gyakran elhangzott igazgatónk szájából és késõbb is sokszor megemlegettük õt ezért, amikor már nyugdíjba ment.
Az egy pohár tejrõl gyakran jut eszembe, hogy amikor húgommal kisiskolások voltunk, nem mehettünk el otthonról addig, amíg a reggelinket meg nem ettük, no meg a frissen fejt és leszûrt tejadagunkat meg nem ittuk. Nem is voltunk sokszor betegek, hiszen az a tehéntej, amit akkoriban ittunk nem volt megfosztva semmilyen alkotóanyagától, zsírjától. Jó aludt tej és tejföl készült belõle, amit hûvös pincénk mélyén tároltunk, amíg el nem fogyott. Csak arra kellett vigyázni, hogy a macskák bele ne nyaljanak. Ha nem volt jó lefedve a cserépedény teteje, akkor bizony elõfordult, hogy azok is meglátogatták.
Régen tejesköcsögökbe szûrték anyáink a tejet, meleg helyen elvált a tejtõl a tejszín, és könnyedén le tudtuk fölözni, amibõl aztán tejföl készült. A visszamaradt tej aztán megaludt, ízletes aludttej lett belõle. A tejfölbõl köpüléssel vajat is készítettünk házilag. De emlékszem, késõbb még volt egy tejszeparátorunk is, amivel el lehetett választani a tejet a tejszíntõl.
Nagyanyáink és anyáink az aludttejbõl túrót is készítettek házilag, amibõl ha volt feleslegünk, és persze sokszor volt, akkor azt a piacra vitték el a tejföllel együtt.
Még én is segítettem édesanyámnak a piacon árulni a túrót, tejfölt, no meg olyan dolgokat, amibõl nekünk több volt odahaza, mint amit napról napra elfogyaszthattunk volna.
A tej, de fõleg a frissen fejt tehéntej erõssé tett minket, gyerekeket. Szervezetünk ellenállóbb volt a különbözõ megbetegedésekkel szemben. De többször készítettünk tejeskávét is, amit szintén szívesen fogyasztottunk. Tányérba szaggattuk a kenyérdarabokat és forró tejeskávéval öntöttük le. Amikor kissé megázott, fogyasztható volt.
Arra is jól emlékszem, hogy aratás idején sokszor vittünk pincehideg aludttejet az aratóknak is, amit finom, otthon sütött kenyérrel kanalaztak ki a tejesköcsögbõl. A nagy melegben üdítõként hatott, más laktatóbb elemózsiákkal együtt. Az elemózsia régies kifejezés, ma már biztosan nem sokan tudják mit jelent, nekünk az ennivalót jelentette.
A tej meg az innivalót, az erõtadót, az életadót, egyszóval: egészséget. És a tiszta fejet.
Torma Zsuzsanna 2008. szeptember 23.