Pihenni megy a Nap, fénye fakul, sápad,
Halvány vörös színnel vonja be a tájat.
Megfürdik még egyszer, végleg hanyatlóban,
Míg megmaradt festékét feloldja a tóban.
Azután leballag, le az ég aljára,
Meg van már ott vetve puha felhõágya.
Elcsendesedik, lezárul pillája,
A bujkáló homály a Nap álmát várja,
S tódul a sötétség lopakodva, lesve,
Míg millió lámpást gyújt az égen az este.