Simon Roland
Õszi erdõ
bandukol szõke nyár
lábnyomát befedi a rozsda
titokkal rakta teli batyuját
fecskék kísérik kalandos útra
súlyos ólom-kék emlék
üldögél a nedves padon
meztelen fák s cserjék
nézegetik a bevésett rajzot
nap szétszórt búcsúcsókját
összegyûjti vérmes szarka
rezegteti kék s fehér tollát
kacagó fénykrajcár az odva
remete lelkû viskó megremeg
hétmérföldes magány vonyít
õz szökken tova, keres egy rejteket
arany lanka setét messzeségbe sandít
varjúszemû rengeteg
rémülten pislog
bujkálnak vérmes telek
csípõs fuvallat hírt hoz