Estéd közelít
a Hold teli-arccal néz,
fényes világom
folyóba hull,
mint tiszta dalod
kiesik a kottából,
zúgva - zengve
felkúszik magas tetõmre
torkomba fulladva
örvénylõn...
Szemem - szemeden
bõszen tágul,
réti virágok illata
poshadt hûst lehel
míg emlékeimre
félve rákönyökölök...
Árva égen lépkedek
homályban,-látlak!
hullámzol felettem
- szédülve
arcod árkaiba bújok...
kérlek
takarj,
rejts el egészen...
...végre...